Magyar Család, 1966 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1966-01-01 / 1. szám
MAGYAR OSALAO 9 TÁRCÁK * NOVELLÁK * FOLYTATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NOVELLÁK * FOLY nívón mozognak, sőt újabban jelentős mozgalom indult meg arra, hogy minden nagyobb egyetem kapjon legalább egy decenturát, ha nem is tanszéket az u.n. délekeleteurópai szakból. Ebben pedig már földrajzi fekvésénél fogva is a legjobban München, van megkülönböztetve, mert az ottani egyegyetem egy erélyi szász származású professzorral, mint ardinariussal töltötte be a délkeleteurópai katedrát. GROSS professzor aránylag fiatalon került egy igen fontos kulcspozícióba, amit e világtáj közgazdasági összefüggéseinek szentelt munkásságával érdemelt mint egészen elsőrangú szakember ki, amellett, hogy a kiéli egyetemen egy fontos tanszéket töltött be. A közeljövőben a német egyetemeken meg fognak szaporodni a vasfüggöny mögötti államokkal, illetve azok gazdasági és kulturális viszonyaival foglalkozó kellégiumok. A müncheni Südwestgesellschaft talán e legtávolabbi akciórádiusszal bíró és legjobban dotált társaság, melynek kiadványai messze földön ismertek. Bennünket elsősorban érdekel az a vaskos kötet, mely a Dunának, mint a Keletet Nyugattal összekötő útnak van szentelve, feltárva ennek a leghosszabb folyóútnak szerepét a kontinensen: kezdve a legrégibb koroktól. (Die Donau in ihrer Geschichtlichen, Wirtschaftlichen und Kulturellen bedeutung, Südwesteuropa-Jahrbuch 5. kötet, valamint Der Gegenwärtige stand der Wirtschtftlichen und Kulturellen beziehungen zu Südosteuropa, 4. kötet, Deutch-unga rische kulturelle Verbindungen). Kiemeljük Förster Károly tanulmányát “A Duna jövője különös tekintettel annak vizielektromos potenciájára és összekötőjellegére a középeurópai piacokkal”. Egy másik kötetben Riedl Ferenc értekezik a német-magyar kultúrkapcsolatokról. Ugyanez a társaság karöltve a bécsi Délkeleti Munkaközösséggel az őszön főiskolai hetet rendez Eisenstadtban, ahol Andritsch gráci tanár fog “Történelmi találkozások a Kárpátmedencében” címen előadni. Sajnos ezek a kiadványok és munkák nem veszik a magyar érdekekeket kellő figyelembe, s mint már céloztunk is erre, sokszor téves beállításokat tartalmaznak történelműnket és művelődésünket illetőleg, melyeket sajátlagosan német szemüvegen át az Ő “Kultúr és Wirtschaftsraum” — juknak szeretnének feltüntetni. Jellemző pl., hogy a németek szeretik tagadni, vagy kisebbíteni a francia behatásokat hazánkban. Valjavec a középkori kultúrbehatásokkal foglalkozva arra az eredményre jut, hogy azok a “némettel szemben nem voltak számbavehetők.” Augusztus 17-24 között a marienbergi Európaház által rendezett előadások szerencsére pótolták azt, amit a müncheni “Südwestforscher” -ek elhallgattak. Gazdaságtudományi, történi és politikai szemináriumok keretében ismert előadók szerepeltek érdekesebbnél érdekesebb előadásokkal. Pálinkás László (Firenze) az európai szellemi áramlatok hatásairól kultúránkra, Menczer Béla (London) Szent István a nemzetalapítóról, és dr. Andrics Mária a renessaisance Magyarországáról értekeztek. Jól esett hallani a Burgeland magyarságáról dr. Gaál Károly vetítettképes előadását a növekvő osztrák területi igényeknek hangsúlyozása idején, épen ezen országrészre. Az osztrák közvélemény egyébként úgy van tájékoztatva, hogy az elcsatolás által e területek “felszabadítását” végzik! (Folytatása következik) Füry Lajos: BÚCSÚ ZELMÁTÓL (Régeny) n. A VÁROSMAJORI ORGONÁK Maja a Baross Grillben énekelt, amióta a családjával szakított. Otthagyott grófi kastélyt, birtokot, yachtot, társaságot és elhatározta, hogy dizőz lesz. A botrány szokás szerint csak három napig tartott, aztán könnyen kapott szerződést és a Grill minden este tömve volt kíváncsiskodókkal: hogyan énekel a grófnő. És Maja énekelt. Lámpaláz nélkül, természetesen, mint egy profi, mintha mindig ezt csinálta volna. Harmadnap az öreg gróf visszavonta a kitagadást és a férj is ostromolta, de Maja soha többet nem tért vissza. Ezen az estén találkozott Maja először az újságíróval. Megszokta már, hogy a botrány óta kérdezgették, fényképezték, írtak róla jót és rosszat a színházi lapok ugyanúgy, mint a napilapok társasági rovatai. Aztán ez az időszak is elmúlt és csend támadt. Ezen az estén kicsivel korában indult a lap és az éjszakai szerkesztőségből kitódulva az Aradi-utca sarkán álltak beszélgetve a riporterek és a még friss nyomdafesték szagú lapokat nézték. A szokásos szakmai eszmecserék után Meszlényi Miska, a segédszerkesztő hirtelen felkiáltott: — Gyerekek, van egy jó ötletem! Hallgassuk meg Maját. . . Amikor beléptek, Maja éppen a zongora mellett állt. A pincérek odaszorítottak egy kis márványasztalkát a zongora mellé és kihozták a szokásos konyakot. Hangtalanul helyezkedtek el és minden szempár az attrakcióra irányult. Maja estélyi ruhában, ékszerek nélkül csak egy szál lila orchideával a vállán búgott a mikrofonba. Szépen énekelt, divatos pesti számokat és a szokott egyenruhás udvarlói állandó lelkesedéssel kisérték minden számát. Maja pedig semmitmondó és semmit sem ígérő kedvességgel hajlongva köszönte meg a tapsokat. Amikor megismerte a Meszlényit, odament az asztalhoz. Eddig soha még nem fordult elő, hogy odáült volna bárki asztallához is. Lehet, most is csak azért történt, ez mert három újságíró ült együtt. És a sajtó hatalom. Konyakot kért ő is, hátravetette a fejét és nagyokat nevetett. Azon az estén különösen jó kedve volt. A terem közepén asztalokkal határolt táncparketten sokan táncoltak. Egy darabig ezeket bámulták, s ekkor Maja hirtelen odafordult az újságírókhoz: — Szabad egy táncot, urak? . . . Meszlényi nem tudott táncolni, Mattya nem akart és így mindketten a harmadik felé fordultak. — No Pali, ilyen szerencséje is csak egy kezdő slapajnak lehet! Budapest legszebb asszonyával táncolhat versenytárs nélkül . . . Odakint hajnalodott már és a ruhatáros álmosan bó-
