Magyar Család, 1966 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1966-10-01 / 4. szám
"Cktcber 23.” Másrészt arról óhajtok beszélni, hogy az egész kultúrvilág, a külföld úgyszólván osztatlanul mellénk áll és segít. Szánunkra ez ucyanis sokl<al nagyobb erÖ, mint amennyi nekünk magunknak van. Ilii kis nemzet vagyunk. Kis ország a foldgönbon. Am valaniben mégis elsők vagyunk. Egy nemzet sincs, amely 1.000 éves történelme során nál unk-' többe t szenvedett volna. Első királyunk, Szent István uralkodása után nagy nemzetté fejlődtünk. A nándorfehérvári győzelem után, aiielynek 5oo, évfordulóját üljük, nemzeti létszámunk egyezett az akkori Angliáéval, fti folyton szabadságharcokat kellett j vívnunk. Legtöbbször a nyugati országok védelmében. Ez megakasztot- j ta a nemzetet, mindig újra saját erőnkből kellett a felemelkedést j keresnünk. 'Utast van az első eset a történelem folyamán, hogy Magyaronszág á többi kulturnop valóban hathatós rokonszenvít élvezi. Iiíind meg vagyunk illetödve emiatt. E kis nemzet minden tagja szívből öríil, hogy ’szabadságszerotetécrt a többi nép fölkarolja ügyét. A gondviselést látjuk benne, amely a külföld szolidaritása által valósul meg úgy, ahocy Himnuszunk zengi: Isten áldd meg a magyart - tarts föláje védő kartl Himnuszunk így folytatódik: Ha küzd ellenséggel! De mi még rendkívül súlyos helyzetünkben is azt reméljük, hogynincs ellenségünk: Azért, mert mi sem vagyunk ellenségei senkinek sem. I'inden néppel és országgal barátságban akarunk élni. Egy olyan nemzetnél, mint a magyar, amelynek történelmi törzse mélyen gyökerezik a múltba, különböző korszakok ismerhetők fel abban az érzésben, amivel helyet foglal a többi nép között. Fordulatairól, árnyalatairól le lehet olvasni a fejlődés jegyeit. Korunknak azonban ebből a szempontból álialános jellemzője, hogy minden népnél egy irány felé halad a fejlődés. A régi nációnál izmusokat mindenütt át kell értékelni. A nemzeti érzés ne legyen többe harcok forrása az országok között, hanem éppen az igazság fundamentumán a békés együttélés záloga. A nemzeti érzés virágozzék az egész világon a népek közös kincseit képező kultúrértókek területén. % az egyik ország haladása a másikat is el ere viszi; más természetű okoknál fogva fizikai élet-j feltételeik szerint is'mind jobban egymásra utaltak a népek. fili magyarok az európai népek családi bensőséges békéjének zászlóvivőiként akarunk élni és cselekedni. Nem mesterségesen hirde— : tett, de valódi barátságban mindegyikkai. Sőt még további tájakra is ! emelve szemünket, mi a kis nemzet, barátságban, zavartalan békés kölcsönös megbecsülésben kívánunk lenni a nagy Amerikai Egyesült Alla- I mokka! és a hatalmas Chosz Birodalommal egyaránt. Jószomszédi viszonyf ban (Vágával, Bukaresttel, Varsóval és Belgráddal. - Ausztriát pedig j ebben a tekintetben úgy kell megemlítenem, hogy, mostani vajúdásunk kapcsán tanúsított testvéri magatartását máris minden magyar a szívébe zárta . Egész helyzetünket azonban az dönti most el, hogy a 2oo milliós) orosz birodalomnak mi a szándéka a határainkon belül lévő katonai ere* jével? - Rádió-jelentések adták hírül, hogy ez a fegyveres erő novek- | szik. Mi semlegesei; vagyunk, mi az orosz birodalomnak nem adunk okot j a vérontásra. De nem merül fel az crosz birodalom vezetőiben a gond»-; lat, hogy sokkal jobban fogjuk becsülni az orosz népet, ha nem igáz j le bennünket? Csak el lenséges népre szokott rátörni a megtámadott másik ország. Mi most nem támadtuk meg Oroszországot, s őszintén re- j méljük, hogy az orosz fegyveres erek mielőbbi kivonása országunkból j 1966.július - szeptember. — 1+ • • megtörténik. Belső helyzetünket azonban az is válságossá teszi, hogy az előbb mondottak miatt a munka, a termelés országosan megállt. Közvetlen éhinség fenyeget. Szabadságharcát ogy csontig soványított nemzet vívta. Ez;rt a munkát, termelést, a helyreállítási feladatok elvégzését mindenütt azonnal fel kell venni, saját összességünk, nemzeti érdekünkben. Ez a nemzet életének folytatásához szükséges, haladéktalanul. /Imikor ezt megtettük, nem tévesztjük szem elöl a következőket: tudja meg mindenki az' országban, hogy a lefolyt har.cnem forradalom volt,hanem szabadságba r c . 1945-től egy vesztett és számunkra céltalan háború után erőszakkal épült ki az itteni rendszer, amelynek örökösei most a megtagadás, megvetés, undor és elítélés izzó bélyegeit sütik annak minden porcikájára. A rendszert az egész magyar nép söpörte el. Az örökösei ne kívánjanak erről még egy bizonyságot. A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel népünk élen. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen ,'ljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felöl. Ennek a ténynek valóságát maga a nép semmilyen mellékcélra, illetéktelen erők érdekében nem engedi elcsavarni, kiaknázni. Új, visszaélés-mentes választás szükséges, amelynél minden párt indulhat. A választás történjek nemzetközi ellenérzés mellett. En pártokon kívül és állásom szerint felül is vagyok és maradok. Figyelmeztetek ebből a tisztemből minden magyart, a gyönyörű egység októberi napjai után ne adjanak helyt pártviszályoknak és széthúzásnak. Ennek az országnak sok mindenre van most szüksége, de minél kevesebb pártra és pártvezérre. Maga a politizálás is ma másodrendű ügy, a nemzet léte.és a mindennapi kenyér á mi gondunk. A bukott rendszer örököseinek eddigi visszatekintő leleplezései föltárták, hogy a törvényes felelősségrevonásoknak minden vonalon és pedig független és pártatlan bíróságok útján kell bekövetkezniük. Magánbosszúkat el kell kerülni és ki kell küszöbölni. A bukott rendszer részesei és örökösei külön felelősséget viselnek saját tevékenységükért, mulasztásért, késedelemért, vagy helytelen intézkedésért egyaránt. Leleplező vallomásokhoz nem kívánok egyetlen megállapítást sem tenni, mert az , országos munkafelvételt és terme1 c«fo1ytatást hátráltatná. Ha a kibontakozás az elhangzott ígéretek szerint tisztességesen halad előre, ez nem is lesz a feladatom. .tu hangsúlyoznom kell a tennivalók tárgyi foglalatát is,mert jogállamban élünk, osztály nélküli társadalomban, demokratikus vívmányokat fejlesztünk, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátozott magántulajdon alapján ál lünk, kizárólag kultúmacionalista szellemű nemzet és ország akarunk lenni. Ez akar lenni az egész magyar nép. Mint a magyar rónai katholikus egyház feje viszont kijelentem, hogy amint azt a püspöki kar 1945-ben körös körlevélben jeleotette, hogy nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás igazolt irányával, sőt az egészséges fejlődést mindenben előmozdítjuk. Ha azt a magyar nép természetesnek találja, nagy múltú és nagy értékű" intézméi^oinkröl gondoskodnunk kell. Ugyanilyen minőségemben tovább;' / Folytatás a Ő-ik oldalon, Col. 1. /
