Magyar Család, 1966 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1966-10-01 / 4. szám
1 A FÜGGETLEN, SEMLEGES, A Magyar Család , melléklete , , UJ MAGYARORSZAGERTt Tengerentúli ^HCülönkiadás OKTÓBER 23. FÜGGETLEN KERESZTÉNY POLITIKAI HAVILAP Felelős szerkesztő és kiadó; Nádasy T. Jenő »HUNGARIAN INFORMATION BULLETIN» Főmunkatárs: Szabó Ferenc l.évf. 3.szám. Kézirat gyanánt. 3966.július - szeptember. A PAGODÁK ALATT MEGINDULT A FÖLD. Hosszú évtizedeken át beszéltek az emberek "sárga veszedelem"-fö1, bfzoryára kevés értelmet adva a kifejezésnek. Ez a veszedelem anolyan "mumus" volt talán több európai nyelvben és mögötte ki mit látott, vagy ki mit gondolt, az Ég a megmondhatója. Tény és való, hogy a sárga veszedelem nem abban az értelemben szerepelt a köznép riyelvén, mint amilyen értelemben ma azt emlegetni lehet. Egyes .nyugati népek a japánokat értették "sárgák" alatt, mfg mások a kínaiakat A japánok esetében a terjezkedési szükségszerűség jelentett veszedelmet más területek számára és feltehetően ez áll a kínaiakra is, akiknél az évi népszaporulat olyan mértékű, hogy csupán néhány évtized szükséges ahhoz,- hogy e kérdés azonnali megoldást követeljen és okozzon nem kismérvű problémát úgy keleti, mint nyugati szakköröknek, igen ám, de mindmáig csak emlegették a sá"ga veszedelmet anélkül, hocy komolyan számítottak volna arra, hogy a veszély elöbb-utóbb, ha ma nem, akkor holnap, de előáll. Mindezzel egyidőben a kínai ősi kultúrát is példázgatták, mely nem kétséges, hogy hétezer évével utyancsak élen jár a marathóni futásban. Hogy lehetséges az,hogy egy nép kulturális fejlettségét idézgetjük, s ugyanakkor, magát népet veszedelmesnek Ítéljük ? A kultúra és azt gyakorló, élő és fejlesztő nép elvi elhatárolás szintjén nem lehet veszclytrejtö más népekre. Sajnos a történelem ellentvet ennek a csupán kívánságszerű meghatározásnak, s nem szükséges ebben a példákért túl messzire mennünk. Talán az igazság valahol a középúton van,- ha ezt minősíthetjük egyáltalán középútnak - ott, ahol a kul- 1 túrenbor kerül a veszedelnesség magasabb piefesztáljára, mert ryilak helyett atombombákat gyárt és a naptól, vagy hidegtől védelmet nyújtó egyszerű ruházatát felcseréli olyan öltözékre,melyben gyalogolni képes a világűrben.,, veszedelem ilyetén vizsgáló—j ta csak nehezen viseli el a "sárga" jelzőt, mert ugyanúgy mondhat! nók "fohérll-nek is. Az a sá'ga veszedelem, melyet a régi szép idők gondtalan napjaiban emlegettünk, valójában régi történelmi tényéké re épült, de napjainkig, a közelmúlt generációk szemében nem je- ' leüthetett többet. Ma azonban egészen máskép áll a helyzet. Ha j figyelemmel kísérjük a 7ooo éves kultúrával rendelkező kínaiak "kultúr-forradalmát", akkor csak egyetlen fájdalmas következtetést vonhatunk le: ennek mindenhez van köze, csak a kultúrához nincs. Ezt bizonyítják a felforgatott temetői sírkövek, a rendházaikból halálba kergetett apácák, a felvonuló Vörös Gerda felmérhetetlen méretű garázdálkodása, mely mer a kínai Vörös Hadseregnek is gondot okoz. A sárga veszedelem elérkezett ahhoz az állomáshoz, ahol a felforrt katlan könnyedén szétveti az egész berendezést. Vájjon milyen erő, milyen csillapitószer nyugtathatja meg a forró kedélyeket? Elképzelhető-e az, hogy a kínaiak a nagy kultúrális forrongásban egymás ellen fordulnak? Lehetséges-e, hogy a sárga veszedelem a sá'gákra is fennáll? Tény és való, hogy a belső forrongás elsősorban az ország népét érinti és azok soraiból követelhet elsőbbnek is áldozatokat. De ugyanakkor túlterjedhet a határokon és ez a lehetőség az egész emberiség számán katasztrófáiissá válhat. Ismerjük Kína ellentéteit a Szovjetunióval és korántsem lennénk meglepve, ha özeknek az ellentéteknek hathatós, katonai úton való megoldásához - már amennyiben az szükségessé válik - a Szovjetúnió a volt nyugati szövetségeseihez fordul segítségért. Ha pedig erre kerülne a sor, ezt a segítséget nan kapná meg ingyen, de legkevesebb a kelet-európai államok szabadsága érán. Nos, mindez messze esik a napi eseményektől, de ami viszont szemünk előtt történik Kínában /már amennyire a szemünk előtt.../ az korántsem megnyugtató esetlen nép szánéra sem. Ögy tűnik, hogy a nagyhatalmak a bölcs várakozás álláspontját foglalták el, de vájjon ez megoldást jelenthet-e? Mindazok, akik a világ sersát ma irányítják, mélyebb, érdemlegesebb pillantást vethetnének Kelet felé, inert a vészharang kongatás késedelmessége világkatasztrófát jelenthet. Így van ez akkor, amiker a kommunizmus talajt nyer egy kielégíthetetlen embertömeg hazájában és uralomra jut a fiatalos meggondolatlanság, a játék a tűzzel. Kína ma bombákat gyárt ahelyett, hogy továbbra is a rizzsel foglalkozna. Hol van ebben értelem és kultúra? Ibi van ebben ráció, miker köztudomású, hogy
