Magyar Család, 1966 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1966-10-01 / 4. szám
MAGYAR CSALAD 11 TATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NOVELLÁK * FOLYTATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NOVEJ Lenszakállnak, a lélegzete is elállt a fenséges látványtól, de nem vesztegette az időt a maga gyönyörűségére. Felkúszott a legmagasabb öreg fenyőre, s onnan kiabált amennyire csak erejéből kitellett: — Gyertek csak, gyertek! Ilyet még nem éltetek meg. ide, ide Gyantácskához! Mókus Pista volt az első, aki Lenszakáll gyengécske hangját először meghallotta, igyekezett mielőbb tovább adni a csodálatos hírt. Jöttek is az erdő vadjai, amilyen gyorsan csak tudtak. Alig telt bele néhány perc, Gyantácska körül csak úgy hemzsegtek az erdő lakói. Az elsők kicsit félénken, óvatosan közeledtek a szokatlan látványra, de lassankint mind neki bátorodtak. Ilyen boldogságot nem ismertek az erdő lakói ezen a területen, amióta annak erdő a neve. De, talán mindannyiok között, lehet, hogy még Gyantácskánál is, Lenszakáll volt a legboldogabb, mert jótettével nem csak Gyantácska életét hosszabbította és szépítette meg, hanem a hideg kemény télben nélkülöző, élelmet sokszor hiába kereső erdei állatokát is. Prof. Csikay Konkoly-Thege Pál: KÁRPÁTMEDTNCE — KISEURÓPA 12. Kossúth Kárpátmedence-föderációja a múlt és jövő távlatában. “A Kárpátoktól a Dunáig, a Fekete Tengerig, az Adriáig terjedő országok sajátságos helyzete megnehezíti, hogy egy nagy egységes államot alkossanak.- mondotta Kossúth. £ terület régi történelmi államai azonban egy olyan konföderáció keretében lehetnének egyesíthetők, mely a dunai konföderáció nevét viselhetné. A közös érdekeket képző kérdésektől eltekintve, melyek intézésére föderális szervek lennének hivatottak, minden állam teljes törvényhozási, bírói és közigazgatási önkormányzattal rendelkezne. Messzemenő decentrelizáció következtében, a királyi udvar kikapcsolásával, a konföderáció széles szabadságot biztosíthatna és a résztvevő nemzetek mindegyike elfoglalhatná az emberiség nagy családjában azt a helyet, ami megilleti”..., jelentette ki Kossúth ezelőtt több, mint száz éve és e mondatok a történelmi reveláció erejével hatnak ma is! (Atyám tagja volt annak a magyar hódoló küldöttségnek, mely a párizsi kiállításról való visszatértében tisztelgett “a turini remete”, Kossuth előtt. Nehéz diófa íróasztala fölött sokszor áhítattal szemléltem a megsárgult berámazott fényképet, a magyar csoport régidivatú asszonyainak és férfiainak emlékét, középen az agg államférfival ott, a turini városháza homlokzata előtt. Atyám szerette idézni az ő vészterhes jóslatát, mely úgy búgott fel megigézve hallgatóságát, mint valami orgona ménységes akkordjai... —“Utolsó kérésem hozzátok fiaim, mely intés i.s egyben: szakadjatok el Ausztriától, mert ha nem szakadtok el, hát kérlelhetetlenül elpusztultok...” A cassandrai jóslat pedig alig 80 évre rá, de beteljesedett. A turini remete igazat mondott, de akkor a kiegyezés légkörében nem figyeltek fel rá. Tudnunk kell, hogy Kossúth rendkívüli prezstízsénél fogva turini száműzetését a dunai konföderáció megszervezésének szentelte és nagy összeköttetései révén központjává vált az akkori diplomáciának is. CAVOUR személyes barátságával dicsekedhetett, összeköttetésben volt az akkori LA MARNORA olasz kormánynyal, mely az ő dunai terveivel egyetértett. De voltaképpen Kossúth pártfogója III. NAPÓLEON császár volt, aki a Dunai Konföderáció elnökévé Jeroma Napoleo-t óhajtotta megtenni. A francia császár merész terveinek kiviteli eszköze tulajdon sógora, de WISS hercegnő ura, TÜRR ISTVÁN garibaldista tábornok volt, az a Balzac-Jókai regényhőstípus, ki előtt a párizsi szalonok damaszkajtajai megnyíltak, s aki már Belgrádban, Bukarestben és Konstantinápolyban tárgyalt is a létrehoznadó új dunai államaszövetség ügyében. Zsebében félmillió akkori, aranyfrankkal utazott a Balkán fővárosai között; tartotta fenn az összeköttetést a magyar emigráció vezéreivel. Többek között a felvidéki felkelés hős vezérével, Klapka tárbomokkal, ki szintén ezen államalakulanak az érdekében végzett fontos megbízatásokat és pedig sikerrel. Köztük és az olasz és francia korányközötti titkos levelezések még feltárásra várnak. Ezeknek a kiküldetéseknek az eredményeképpen a mai elkeseredett román-magyar viszony szemüvegén át szinte lehetetlennek minősíthető román-magyar szövetség 1859-ben már majdnem létrejött,- Ausztria ellen! E tárgyalások kulisszatitkait érdemes emlékezetbe idézni a Kárpátmedence jövő terveinek az ismertetésével kapcsoltában, mert világosan megmutatják a térség népeinek szoros egymásrautaltságát. Ez a kölcsönös egymásrautaltsági viszony lényegébevéve most is létezik, dacára annak, hogy a föderációs tervek III. Nepoleon magasraívelő karrierjével szintén megbuktak. De ma, midőn a Dunavölgyének, mint széttört mozaiknak valamilyen dinasztikus megoldással való újból egyesítése lehetetlenné vált, a szentistváni gondolatnak a kossúthi föderalizmus formájába öntött megfogalmazása lehet csak az. ami e térség- népeinek tartós békét és együttélést tud biztosítani. (La Marmora Alfoneo generale: Un pid di luse sugli eventi politica deli, anno 1866 (Firenze 1878, 360 oldal., valamint: KIENASI A: Die Legion KLAPKA. Eine Episode aus dem Jahre 1866 und ihre Vorgwschichte, Wien, 1900. Seidel Sohn, 386 oldal.) A dunaszövetség terve él és azt a jelen élet közelségébe egy másik forradalmár, politikus és államférfi állította,s ez NAGY IMRE, az utolsó szabadságharc „Imre bácsi”-ja volt. Véleménye bármily szélsőséges irányból jött légyen is, de a magyar glóbuszon és annak az érdekében hangzott el, felkelő magyar élet hajnalsugaránál... íme, álljon itt Nagy Imre elképzelése, mely az ő politikai végrendeletének tekinthető:.. “Le kell fektetni önálló nemzeti politikánk alapjait. Nemzeti géniuszunk, Kossúth Lagos szűrte le -sajnos megkésve:—hazánk számára a nagy történelmi tanulságot és jelölte ki a követendő utat. Kossuth előtt a magyarság független, szuverén önálló és szabad nemzeti létének biztosítására nem valamilyen nagyhatalomhoz vagy hatalmi csoporthoz való csatlakozás lebegett, hanem a környező népekkel való szoros összefogás, szabad népek egyenjogú szövetsége (föderációja) keretében. Ezekhez az eszmékhez kell visszatérnünk, a - melyek az új történelmi visszonyok között újjáélednek. Vállalunk kell és vállaljuk is a kossúthi eszméket, a változott történelmi viszonyok figyelembevételével”.És itt van az írás, olvashatjuk hideg ésszel, józanul éppen most, midőn a kínai kommunisták önbevallása a magyar forradalom vérbefolytásának igazi,- kínai okairól rántja le a leplet. (V. ö.: Schreiber Tamás cikkét: Las griefe contre
