Magyar Család, 1965 (6. évfolyam, 2-3. szám)
1965-07-01 / 3. szám
12 MAGYAR CSALÁD padokról törölgette a tintát. Hogy nem való ezeknek még csak papatábla, meg palavesszű, azt majd nem öntenék ki, hiszen a pennát még tartani sem tudják. . . Bajza kisasszony összecsapta a kezét: —• No, igyekezzetek megszárítani, adjátok a szélére a füzeteket és összeszedni! Egy ideig még gyönyörködtem az írásomban, aztán áthajoltam a lányok padsorához, ahol Szendy Ilus ült. — Ilus, muti az irkádat, hadd lám, milyen. . . A lány felemelte a szétnytott irkát és felém mutatta. Hajszál vékony, szép, jobbradülő formás írás volt Elismerőleg néztem, aztán bólintottam: — Szép . . . aztán poca sincs benne! . . . igazán szép . . . Ilus mosollyal nyugtázta az elismerést. — Nagyon vigyáztam, ma reggel vettem egy új tollat, tudod, olyan aranyosat ... A Madocs árulja, egy korona darabja, de aztán csudálatos szépen Lehet írni vele. Nem karcol és nem szed fel szálkát meg pocát sem csinál. Láthatod, még csak vakarás sincs az irkában, ügyi? Megint néztem és újból dicsértem. — Hát csakugyan szép az írás, biztos kapsz rá majd egy piros egyest a vizsgáiba, Ilus. . . A lány egészen a fehér matrózgallérjáig elpirult a dicséretre és hálásan fordult hozzám. — Akarod megpróbálni, hogy milyen a toll? Neked odaadom, pedig már meg is törölgettem, de itt van, próbáld ki! Itt van egy darab papiros, írj rá valamit. Rózsaszín tollszárba dugta a tollat és felém: nyújtotta. — No, ne félj tőle, másnak oda sem adnám. . . Megint elpirult. Elvettem a tollat és a papirost, óvatosan megforgattam és nekihasaltam a pad lapján, hogy írjak valamit és kipróbáljam a tollat, de nem jutott semmi az eszembe. Bajza kisasszony megint tapsolt. — Igyekezzetek, vagy itt akartok maradni délután is tintalevesre, meg papirgaluskára? — Ugyanakkor a lány is izgatottan biztatott: — No, írjál már, mert utána megint el kell törölni még... Nekikanyarítottam a papirosnak a tollat. Alig hallhatóan sercegett és szépen gömbölyödtek a betűk. — No muti, mit írtál ... Elkapta a papirost és megnézte, aztán újra elpirult. — Hát ez az én nevem ...! Rámnézett és rámnevetett. —• Ügyi szépen ír, jó írni vele? Megint csak bólogattam. Beraktuk az olvasókönyvet, a számtani és a diktandó irkákat a táskánkba, aztán hangosan énekelve mondtuk az imádságot. “ ... Áldunk téged Jóistenünk Most is, midőn hazamegyünk, Hogy ne legyünk itt hiába, E szent célú iskolába ...... ” Az utolsó [tadban Virizlay Kari hangosan úgy mondta, hogy “eszenc” célú iskolába és a fiúk vihogni kezdtek, a lányok megbotránkozva néztek hátra. Bajza kisasszony először a lányokat engedte el, aztán újra becsukta az ajtót. Tudtuk, hogy most valami büntetés lesz. — Gyere ide Virizlay ... ! Majdnem akkora volt, mint a tanítókisasssony és a nehéz katonabakancs patkója kopogott a padlón, amíg az utolsó pádból a dobogóhoz előrejött. Öt évvel idősebb volt nálunk és igen erős, verekedős gyerek hírében állott. — Nem szégyenled magad, hogy még az imádságot is kicsúfolod? Otthon nem szoktál imádkozni ... ? A gyerek dacosan felvágta a fejét. — Minek az? A faterom is azt mondta, hogy hülyeség ... Bajza kisasszony sokáig nézte a fút, aztán letette a pálcát amivel a tenyerest, meg a kormost szokta osztogatni. Közelebb lépett és megsimogatta a fiú borzas haját. — Ide hallgass, Kari! Te sokkal nagyobb, idősebb és erősebb fiú vagy, s terád figyelnek a többiek. Tudod, én most arra kérlek, hogy máskor szépen mondd az imádságot, s akkor a többiek is így mondják majd utánad. Megbízlak azzal, hogy ellenőrizd, mindenki szépen mondja-é az imádságot ... Akarod? ... (Folytatása következik) GYERMEKSAROK A PÓK ES A LÉGY BEKÉJE ELMONDJA: KÁROLY BÁCSI A templom áhítatos csendjében csak a melegítő nap játszi sugara suhant elmerülően az oltár virágdíszes halk színeibe, mikor felzsibongott egy rémült legyecske vergődő dongása, mert a rávasz pók hálójába keveredett. — ,,Jaj! Te lelketlen állatszörny!“ — panaszkodott a légy —■ „Még a templomban sem szűnsz meg kegyetlen módszereddel működni ellenem!... S nem hagysz békén élni!“ — „Ne okolj engem rosszasággal!'— vágott vissza a pók egyszerűen — „a saját ügyetlenséged miatt! — Ami meg a templomot illeti, az a véleményem, hogy az ember az Isten Természetét: az erdőket, réteket, hegyeket, völgyeket, folyókat, tavakat, patakokat éppen így nem kiméli! Kiélvezi, lerombolja; vadászgat, ha — lászgat bennük akkor is, ha nem éhes. . .“ Ekkor megmozdult egy talláros alak, aki eddig az oltárnál térdelt és kezeit összekulcsolva tartotta. Lassan felállt, majd a hang irányába ment, hogy ott szelíden lehajolva kimentse a legyecskét, de közbe vigyázott, hogy a ravaszdi pók benn maradhasson azért sértetlen hálós otthonában. A művelet után még lassabban, lehajtott fejjel a szárnyas, angyalos kapuk felé tartva így susog imásan: — ,,En Vajk, ki megkereszteltettem Istvánnak, s a magyarok apostoli királya lettem, kérlek égi Atyám, hogy minket magyarokat ne vess a pók és a légy örök harcára!“ A menekülő légy boldogan visszakiált a pókra: — „No öreg! . . . Pók ur! Jobb szerencsét a következő falatodhoz!“ A pók bosszúsan rámordult: — „Légynép, szemtelenségednél csak a hálátlanságod nagyobb!“ ( : dr. Sarkady Károly költő, író és mesemondó írásaiból. : ) MAGYAR CSALÁD Szerkesztik: Lajossy Sándor és Dr. B.Hámory Várnagy Dalma. Tördelő szerkesztőt Nádasy T. Jenő. Főmunkatárs: Szabó Ferenc. Felelős szerk.kiadó: Lajossy Sándor. Levelezési cím: „Harsona Kiadó“ — 41, Clyde Road, East-Croydon, Surrey, England. Tel.: ADD 5514 (est* 8-8 között) Kéziratokat csak válaszbélyeg melléklése esetén küldünk viszsza. Az aláírással ellátott cikkekért a sajtójogi felelőséget a szerző vállalja. Egyes szám ára sh. 2/6, évielőfizetése 10/- angol shilling. Megjelenik negyedévenként. * Printed by Poets’ and Painters’ Press, 146 Bridge Arch, Sutton Walk, London, S.E.l.
