Magyar Család, 1965 (6. évfolyam, 2-3. szám)
1965-07-01 / 3. szám
10 MAGYAR CSALÁD zőtyögtek új rakományukkal: a finom székely törökbúzával. Én csak' álltam és néztem a távolodó' járműóriásókat; merthogy egy álló esztendeig úgysem láthatom őket. Tán ekkor észleltem életemben először az időt, s annak múlását. Elmerengésemből anyám riasztott fel: — Munkára gyermek! Csak nem hagyjuk az utca porának ezt a sok szép edényt?! Nem kellett kétszer szólnia, már ügyködtem is, válogatva elébb a hatalmas tejnek való köcsögöket, majd a csuprokat, mindet katonásan elhelvezgetve a pitvarajtóban. Utolsónak egy jókora csöbröt markoltam fel, s amint a pitvar küszöbét átalléptem, vajmikép egyensúlyomat vesztettem és csöbröstül beleestem az egyik csuporba,úgy ripityomra törve mind a kettőt, a csöbröt és a csuprot, hogy embernek kellett lennie, aki meg tudta mondani, hogy a cserépdarabok mik voltak korábban! Anyám elébb szótlanul elővette az árkus papírt meg a plajbászt, aztán félhangosan mormolva a neveket felplajbászclta az új listát, az árkus papirt felrakta a mestergerendára és ami ezután történt, annak kitalálását az Olvasóra bízom. Egy dolog bizonyos: még ma is tudom mit jelent csöbröstül vödörbe esni! Prof. Csikay Konkoly-Thege Pál: KÁRPÁTMEDENCE — KiSEURÓPA 7. Kölcsönhatások-interferenciák a Kárpátmedencében. Gazdasági és kultűrhatásoknak az elemzése, melyek a több-nyelvű Kárpátmedencében létre jöttek és az evolúció törvényének megfelelően képződnek. Otthon Kniezsa, Hadrovics professzorok a délszláv kölcsön — és visszahatás gazdaságilag is fontos problémáival foglalkozva végeznek úttörő munkát, bebizonyítva a gazdasági és mezőgazdasággal összefüggő szógyökeink azonosságát. Ezeket a kutatásokat a Kárpátmedence egységének az érdekében egy magasvonalú, Braudel és Perroux-hoz hasonló szintézisbe összefoglalni, szintén a mi feladatunk kell, hogy legyen. Román vonatkozásban az úttörők munkája épúgy folytatandó, mint szerb és német vonatkozásban. A Kárpátmedence népeinek a gazdasági integrációja a legújabb gazdaságtudomány világánál szintén a legvonzóbb és legaktuálisabb kérdések egyike. Vájjon miképpen illeszkedik bele, mert hogy beilleszkedik, az bizonyos-,a mi sajátos térségünk az economie dirigée (irányított gazdaság), vagy a croissance economique, economie growth-crescenza economica fogalomkörébe, azt szintén nekünk kell majd feltárni és megoldani. A BEATA HUNGÁRIA középkori szállóigéje bizalomgerjesztőén cseng felénk és munkára serkent. Mert a francia eleganciával írott rigmus: “FELIX IGITUR HUNGÁRIA CUI DONO DATA SUNT VARIA’’ még ma is irányul és jeligéül szolgálhat annak a gazdasági átszervezésnek, amelynek itt csupán irányvonalait ismertettük. Amelynek alapja a mai kifosztottságában is örök és kiapadhatatlan természeti kincseket és gazdasági életlehetőségeket rejtő szentistváni Magyar Birodalom. 8. Egy középkori dictichon csodája: plurinacionálís nemzetiségi állam a legtökéletesebb földrajzi egység keretében A régi államiberendezkedéshez és formához makacsul ragaszkodó RIP van WINKLE-k, kik operettálmunk beteljesedésétől várják a régi jó idők és a ma optikáján nézve már hűbériséghez hasonló rend visszaállitását; számításaikban alaposan csalódni fognak. Az ami volt, úgy, ahogy volt, nem jön, mert nem jöhet vissza. És pedig azért, mert egyszerűen ellenkezik a fejlődés, az evolúció sarkalatos törvényeivel. De Gaule-ról, mint áliambőicsészről és filozófusról még nem írtak könyvet, nyilván azon okból, mert nem volt senkinek eddig még érkezése ahhoz, hogy az ö gondolataiba belemélyedjen. Ez az elmélyedés igen tanulságos volna azért, mert szellemi rokonságot lehetne felfedezni közte és XIV. Lajos, a Napkirály között, kinek befolyása piros fonalként húzódik végig a maga szándékait és eszméit titokban tartó providenciális államférfi között. A Napkirály ismert mondása: „Gouverner c’est prévoir” —, úgy hisszük, jelmondata lehetne ennek az egyik legnagyobb francia államférfinak, kinek jóslatai kezdve a II. Viláháborúban elszenvedett francia vereségektől; majnem mind beteljesedtek. Előadásaiban és beszédeiben többször hangsúlyozza azt, hogy a petróleum és a faggyúgyertya, meg a fényes lófogatok ideje lejárt: ... S ugyancsak ő az, aki a maga ritka előérzetében rejlő, Napóleonra emlékeztető történelmi ujbólmegéléssel a jelenlegi hatalmi versengésnek a kiegyenlítését a gazdasági törvények adottságaiban véli felfedezni. E kiegyenlítődés, — nivellálódás teljesen önként fog majd az ö véleménye szerint bekövetkezni, ügy véljük, hogy ennek az átrétegeződésnek európai folyamata máris kezdetét vette, s hogy az marxi behatások alatt az életnívónak nem felfelé, hanem lefelé való kiegyenlítődésében nyilvánul meg. Ezt a franciák „nivelement par le bas“ szakkifejezéssel szemléltetik. Érdekes u.i. az, hogy a technikai fejlődésnek dacára bizonyos fényüzési cikkek ahelyett, hogy széles fogyasztórétegeket elégítenének ki, eltűnnek, illetve más összetételű és származású cikkekkel helyettesíttetnek be. A nemesprémek melyek egykoron generációkról szálltak át, oly tartósak voltak, ma már majdnem eltűntek a forgalomból, illetve a műprémekkel (nylon) lettek pótolva. Ugyanezt lehet a nemesfémekkel is tapasztalni, minthogy a. modern ékszereknek divatja ezen ércek használatát és gyártását kiküszübölte. Sombart a modern kapitalizmus fejlődéséről írott korszakalkotó müvében, midőn a behelyettesítést, a fejlődő nagyiparban még a századfordulón meglátta, már jelezte és statisztikai adatokkal be is bizonyította az anyagpótlásnak gyáripari fontosságát. Így került sor a fának a vasérccel, a vasnak más ércekkel vasó helyettesítésére; folyamat, mely a modern kapitalizmus lényegéhez tartozik. Természetesen ez a fejlődés a fogyasztás és a piacok átalakulására vezetett és a távolságoknak a fokozódott sebesség következtében való tüneményszerű lecsökkentésével vezet még ma is! A tömegcikkek termelésének eredménye a tömegfogyasztás, s ennek, mint de Gaule jósolja, a fogyasztóközönség igényeinek uniformizálása, ami végeredményben a társadalmi nivelálódáshoz vezet ©uröpaszerte. Merőben időszerűtlennek tűnik fel ma már az „Europe des parties” európatervéről beszélni, midőn a fatornyos hazák a patrióták régi tradicionális alakjaival együtt végleg eltűntek a történelem színpadáról. FENYVESSY JEROMOS: II A VILÁG HÁROM LEGSZEBB VAROSA Budapest, a királyi város Az emigrációban Becs áz én kedvenc városom, hasonlóképpen Graz, a nagy zöld ligetek városa, ahol mindig oly kellemes napokat töltök Milyen érdekes, az emigráns a világ minden részébe szabadon utazhatik, csak haza nem mehet, Budapestre. Két emléket hordok szívemben erről a királyi városról . . . 1945 február 28-án lezárult a magyar történelem egyik
