Magyar Család, 1962 (3. évfolyam, 10. szám)
1962-07-01 / 10. szám
J úlius-Augusztus III.6vf.10.szám MAGYAR CSALÁD - k -marunknak mondtuk el véleményünket. Ugyan hányán lesztek a harmincötödik évfordulén?...S ki lesz ott még közületek?... ...,de jé lenne,ha most felbolygatott méhkasként körülzsongnátok, hogyne halljam a magam zokogását... Éveitei; terhe alatt,talán már utánozni sem tudnátok azt a régi, kedves,gondtalan zsivajt...Elcsendesedtetek ti is gondjaitok súlya alatt,s mindannyitoknak már csak az emlékekben ködük fel az osztályáéi ismert melédiája,melynek befejezése mindég ez volt; -Lányok, lányok! Már megint rosszalkodtok? Rosszak voltunk -e ? Nem!Gondtalan,optimizmussal telitett fiatalok csupán. Megérjük-e a legközelebbi találkozét? Erre a kérdésre,talán még Piri sem tudna felelni." Piri,aki mindent tud! " -Most,kivétele sen nem írok nektek a találkozéra.Elvből teszem! Szégyellem bevallani nektek,hogy : ÉLETTANBÓL;ELÉGTELEN! lettem. I F J Ü KÖLTŐK VERSEIBŐL Bolla Jézsef ÉLET Az élet vakíté fény egy ifjú szemében, Mosolygást idéző,búzdité tűz. Mámoros mesékkel telt képzelet Messze,az érinthetetlen messzeségben. Mese,dal,zene az élet Az ifjú fiatal,meleg szivében, Az izgalmak rengeteg nyüzsgésében; Virágzé kert a lyermekélet.-De mélaság annak,ki éveket élt; Sírt,könyörgött,s csak harcolt;az életért... AZ NEM LEHET... Én soh'sem halok meg! Várnak a vizek,a lég, Ezernyi csodás végtelen és megfoghatatlan kép. Lüktető,korlátlan élet* Sugarak,képek,zene! Bízni tanit meg újra, S repülök tovább,vele. Nem szakíthat el semmi! Bennük élek,értük vagyok. Minden enyém a Földön, Ami anyag,ami ragyog! -Várnak az utak,a Nap, Szűz harmat,hétágu síp, Pán isten szinféniája Nem enged meghalnishív! /Hazai munkatársunk tollából!/
