Hajnal Jenő (szerk.): Ötvenéves a Zentai Művésztelep (Zenta, 2002)

E konstruktivista hagyományok felújításá­val kívánták megteremteni az iparművé­szet, a land art, a konceptuális művészet stb. területén.36 A Zentai Művésztelep az EK-csoport megalakításával bebizonyította létjogo­sultságát, és minden nagyobb művészeti központtól független gyakorlóteret, vala­mint lehetőséget biztosított a hasonló af­finitásé és gondolkodású művészek talál­kozására. Az EK-csoport megjelenése a progresszív történések sorába tartozik, amelynek alapján Szlovénia mellett a Vaj­daság nevezhető a jugoszláv művészeti gyakorlat másik gyújtópontjának, a cso­port alakulásának és működésének gené­­zise pedig annak az alapigazságnak a bi­zonyítéka, amely szerint az új művészeti eszmék elsősorban az irodalmi-nyelvi irányzatok közvetítésével hatoltak be. Az EK-csoportot a vajdasági művészet újra­értékelése vagy valorizálása során még­sem tekintették említésre méltónak, mint például A 70-es évek új művészete, kö­vetkezetesség és folyamatosság elnevezé­sű 1986. évi tárlaton. Feltételezhetően ez az EK-csoport egzisztálásának rövidsége és működésének csekély visszhangja mi­att történt, különösen a KOD és a Bosch+ Bosch csoportok tevékenységéhez és fenn­állásához képest. A katalógus szövegének szerzője, Szombathy Bálint szavai szerint: „A vajdasági neo-avantgarde történelmi feldolgozása még mindig csak ezután kö­vetkezik”37. A csoport működése megszűnésének az okairól néhány évvel később Benes József úgy nyilatkozott, hogy az többek között egzisztenciális jellegű is volt, a művésztelep a várostól minimális anya­giakat kapott.38 Ugyanebben az évben, te­hát 1986-ban viszont Ács Józsefről szóló monográfiájában Miloš Arsié megemlé­kezik az EK-csoportról, Ács tevékenysé­gének a folyamatába beépítve: „alapjában az energia affirmálódása, nem mint vala­mi esetleges plasztikai jelenségé, hanem a művészi cselekvés közvetlen társadalmi akcióvá való transzformálásának konkrét értelmében”!39 Arsié mindehhez még a következőket fűzi hozzá: „a művészetnek a dogmatizmustól és a szocialista rea­lizmus eszméire való esetleges emléke­zéstől alapjában mégiscsak megfosztott felfogását képviseli Ács József 1982-es új­vidéki tárlata, amely már a Zentai Mű­vésztelep működésének programelkö­telezett korszakához tartozik.” Az elkötelezett művészeti program szakasza (1978-1990) Az EK-csoport megalakulása és vilá­gosan kifejezésre jutott törekvése után került sor a művésztelep fennállásának nagy, húszéves jubileumára. Úgy tűnt, hogy a jelentős ünnepség megrendezésé­re fordított pénzeszköz lemossa a csoport kezdeti eszméit és működését. A művész­telep közös témája a virág. A Vuk-díj mel­lé a művésztelep most a Fórumét is meg­kapja, folytatódik az őszi akvarellfestés, megkezdődik az állandó múzeum és kép­tár épületének adaptálása, ami Zentán ed­dig még nem létezett. Egyedül Ács ad hangot elképzelésének, amelytől - amint az később is megmutatkozik - nem áll el. Ezeket mondja: „Világos, hogy a művész­telep fejlődése a gazdaságban a termelés­sel való kapcsolat létrehozására irányul, és eljött az új technikák bevezetésének az ideje”.40 Úgy tűnik, hogy ez az utóbbi 2 megvalósult: Benes pl. diavetítéssel kísér­letezik,41 Csernik a fényképezés módsze­rét vezeti be, Markulik xerox-gépet hasz­nál. Az elsőnek a megvalósulása azonban csak 1974 után veszi kezdetét, amikor Óbecsén a művésztelepek ülésezésén megállapítják a művésztelepek újjászer­vezésének a szükséges voltát, a fejlődés új útját pedig a művészetnek a gazdasággal történő társulásában jelölik meg.42 Ez a koncepció nyert támogatást 1976- ban, a képzőművészeti intézmények újvi­déki tanácskozásán is, ahol megjegyezték, hogy ilyen irányban nagyobb változások még mindig nem következtek be, és művé­szeti műhelyek létrehozására van szük­ség.43 Ekkor kerül sor Szabadkán és Topo­lyán grafikai műhely alapítására, Nagy­­becskereken pedig „a művésztelep átala­kítására rögtönzés és egy helyben topogás helyett”. Konjovié mégis megjegyzi: „ A gazdasággal való társulás már 1952-ben kezdetét vette, amikor a mezőkön és a munkaszervezetekben alkottunk, és szo­ros kapcsolatban álltunk a közönséggel. A művészek ezekben az első években a zentai képbemutatókon eggyé váltak a nézőkkel. Sajnos ez a kapcsolat már a múlté.”44 Ő maga - feltehetően az emlí­tett igények kielégítése végett - a Zombor- Eszék-Szabadka városok találkozója el­nevezésű rendezvény keretében az előző évben a három városban kiállítja az 1943 és 1946 között a mezőgazdasági birtokok témájára alkotott pasztellképeit.45 Ács Jó­zsef a művészek és a közönség közötti meghasonlás, valamint a művészeknek a kolóniákban való formális megjelenésé­nek az okait a munkamódszerek megvál­tozásában látja, azaz az absztakció és az informei alkalmazásában a 60-as években, ami nem igényli a természet vagy a város

Next

/
Thumbnails
Contents