Hajnal Jenő (szerk.): Ötvenéves a Zentai Művésztelep (Zenta, 2002)
E konstruktivista hagyományok felújításával kívánták megteremteni az iparművészet, a land art, a konceptuális művészet stb. területén.36 A Zentai Művésztelep az EK-csoport megalakításával bebizonyította létjogosultságát, és minden nagyobb művészeti központtól független gyakorlóteret, valamint lehetőséget biztosított a hasonló affinitásé és gondolkodású művészek találkozására. Az EK-csoport megjelenése a progresszív történések sorába tartozik, amelynek alapján Szlovénia mellett a Vajdaság nevezhető a jugoszláv művészeti gyakorlat másik gyújtópontjának, a csoport alakulásának és működésének genézise pedig annak az alapigazságnak a bizonyítéka, amely szerint az új művészeti eszmék elsősorban az irodalmi-nyelvi irányzatok közvetítésével hatoltak be. Az EK-csoportot a vajdasági művészet újraértékelése vagy valorizálása során mégsem tekintették említésre méltónak, mint például A 70-es évek új művészete, következetesség és folyamatosság elnevezésű 1986. évi tárlaton. Feltételezhetően ez az EK-csoport egzisztálásának rövidsége és működésének csekély visszhangja miatt történt, különösen a KOD és a Bosch+ Bosch csoportok tevékenységéhez és fennállásához képest. A katalógus szövegének szerzője, Szombathy Bálint szavai szerint: „A vajdasági neo-avantgarde történelmi feldolgozása még mindig csak ezután következik”37. A csoport működése megszűnésének az okairól néhány évvel később Benes József úgy nyilatkozott, hogy az többek között egzisztenciális jellegű is volt, a művésztelep a várostól minimális anyagiakat kapott.38 Ugyanebben az évben, tehát 1986-ban viszont Ács Józsefről szóló monográfiájában Miloš Arsié megemlékezik az EK-csoportról, Ács tevékenységének a folyamatába beépítve: „alapjában az energia affirmálódása, nem mint valami esetleges plasztikai jelenségé, hanem a művészi cselekvés közvetlen társadalmi akcióvá való transzformálásának konkrét értelmében”!39 Arsié mindehhez még a következőket fűzi hozzá: „a művészetnek a dogmatizmustól és a szocialista realizmus eszméire való esetleges emlékezéstől alapjában mégiscsak megfosztott felfogását képviseli Ács József 1982-es újvidéki tárlata, amely már a Zentai Művésztelep működésének programelkötelezett korszakához tartozik.” Az elkötelezett művészeti program szakasza (1978-1990) Az EK-csoport megalakulása és világosan kifejezésre jutott törekvése után került sor a művésztelep fennállásának nagy, húszéves jubileumára. Úgy tűnt, hogy a jelentős ünnepség megrendezésére fordított pénzeszköz lemossa a csoport kezdeti eszméit és működését. A művésztelep közös témája a virág. A Vuk-díj mellé a művésztelep most a Fórumét is megkapja, folytatódik az őszi akvarellfestés, megkezdődik az állandó múzeum és képtár épületének adaptálása, ami Zentán eddig még nem létezett. Egyedül Ács ad hangot elképzelésének, amelytől - amint az később is megmutatkozik - nem áll el. Ezeket mondja: „Világos, hogy a művésztelep fejlődése a gazdaságban a termeléssel való kapcsolat létrehozására irányul, és eljött az új technikák bevezetésének az ideje”.40 Úgy tűnik, hogy ez az utóbbi 2 megvalósult: Benes pl. diavetítéssel kísérletezik,41 Csernik a fényképezés módszerét vezeti be, Markulik xerox-gépet használ. Az elsőnek a megvalósulása azonban csak 1974 után veszi kezdetét, amikor Óbecsén a művésztelepek ülésezésén megállapítják a művésztelepek újjászervezésének a szükséges voltát, a fejlődés új útját pedig a művészetnek a gazdasággal történő társulásában jelölik meg.42 Ez a koncepció nyert támogatást 1976- ban, a képzőművészeti intézmények újvidéki tanácskozásán is, ahol megjegyezték, hogy ilyen irányban nagyobb változások még mindig nem következtek be, és művészeti műhelyek létrehozására van szükség.43 Ekkor kerül sor Szabadkán és Topolyán grafikai műhely alapítására, Nagybecskereken pedig „a művésztelep átalakítására rögtönzés és egy helyben topogás helyett”. Konjovié mégis megjegyzi: „ A gazdasággal való társulás már 1952-ben kezdetét vette, amikor a mezőkön és a munkaszervezetekben alkottunk, és szoros kapcsolatban álltunk a közönséggel. A művészek ezekben az első években a zentai képbemutatókon eggyé váltak a nézőkkel. Sajnos ez a kapcsolat már a múlté.”44 Ő maga - feltehetően az említett igények kielégítése végett - a Zombor- Eszék-Szabadka városok találkozója elnevezésű rendezvény keretében az előző évben a három városban kiállítja az 1943 és 1946 között a mezőgazdasági birtokok témájára alkotott pasztellképeit.45 Ács József a művészek és a közönség közötti meghasonlás, valamint a művészeknek a kolóniákban való formális megjelenésének az okait a munkamódszerek megváltozásában látja, azaz az absztakció és az informei alkalmazásában a 60-as években, ami nem igényli a természet vagy a város
