Hajnal Jenő (szerk.): Ötvenéves a Zentai Művésztelep (Zenta, 2002)
1959-ben pedig, művészi alkotómunkájának negyvenedik évfordulóján az Emberek címen megrendezett zentai tárlatán még soha sem látott nagy számú látogató jelent meg. Sava Stepanov művészettörténész rámutatott egy lényeges tényre: a táj valójában semleges téma volt, amelynek révén sikeresen elkerülhető a napi politika által propagandisztikusan elkötelezett tartalommal és akademizált formával megrendelt programozott tematika, a kolóniában folyó munka jellege - plein airban való festés - egyszerűen maga után vonta az ilyen érdeklődést.8 Konjovié érdeme a „vajdasági táj” szókapcsolat megszületése is, ami a sajátos vajdasági festészet megteremtésére való törekvés allúziója. „Talán éppen Zentán jön létre egy Vajdaságra sajátos festészet, amiről eddig - sajnos - csak beszélgethettünk” - írja 1952-ben a zentai művésztelep alapítása alkalmával Herceg János9 író, Konjovié földije és jóbarátja. Új nemzedék és uj törekvések megjelenése A zentai művésztelep első időszaka egybeesik a tájfestészettel, és a résztvevők első nemzedékének a munkáján alapul, akik közül néhányan tovább folytatták az itteni tevékenységet: Milan Konjovié, Boško Petrovié, Bosán György, S. Maksimovié, Zoran Petrovié, Milivoj Nikolajevié, Sáfrány Imre, Petrik Pál, Ankica Oprešnik, M. Kerac, S. Trumic. Az alkotói elmozdulás az ötvenes évek második felében történik, az absztrakció és az anyagfestészet - informei - felé irányuló új képzőművészeti nyelv vizsgálatával. A változásokhoz hozzájárul a belgrádi akadémiáról 1956-ban érkező Benes József (1930) jelenléte is. Ács mellett Zentán ő veszi át fokozatosan Konjovié helyét, és erőteljesen kezd hatni Zentán és Zentán kívül a művésztelep működése idején és azon túl is, egészen a városból való elköltözéséig 1978-ban.10 Benes a zentai gimnáziumban képzőművészetet oktatott 1956 és 1971 között,11 a tanulók közül későbbi művészeti munkatársakat nevelve, mint pl. Tolnai Ottó (1940) irodalmárt, majd állandó munkaviszonyba lép a zentai múzeumban Tripolsky Géza mellett a művésztelep házigazdájává válva. Vele a zentai képzőművészeti élet, valamint a művésztelep élete is új, erőteljes impulzust kapott, és jellege is megváltozott harmonikusan összeolvadva Ács József törekvésével. Ok ketten, hasonló vérmérsékletükkel, érintkezésre és tevékenységre készen új résztvevőket vonzanak, akikkel együtt kialakítják a művésztelep új jellegét. Benes 1961 nyarán a Fiatal festők tárlatán Zentán Deák Ferenccel (1938), Faragó Endrével (1929-1988), Kapitány Lászlóval (1937), Markulik Józseffel (1935-1994), Petar Mojakkal (1933) és Szilágyi Gáborral (1926) együtt vett részt, akik ahhoz a nemzedékhez tartoztak, amely 1958-ban megkezdte a munkát a kolóniában. Tripolsky ' Géza a szóban forgó tárlat alkalmából megjegyezte, hogy állandó törekvés volt a fiatalok felkarolása, miközben a fiatalok kijelentették, hogy őket is lelkesíti a táj és a környezet, és szeretnék a saját szótárukat, stílusukat felfedezni anélkül, hogy a nagyvilág trendjeit utánozzák.12 Ajellegzetes vajdasági művészet létrehozása iránti törekvésükben tehát valamilyen módon a művésztelep konj oviéi hagyományait folytatták. És akkor a válságokkal tarkított többéves tevékenység után - amelynek folyamán került sor a környezetnek és a kolóniának az absztrakció és az új irányzatok mellett és ellen vívott harcára a nemzedékcserével együtt, majd az 1966. évi új vállalkozásra: az akvarellfestési napra, amely máig is tart. Akkoriban ezt happe-Ács József, Guelmino Valéria, Benes József, Tolnai Ottó és Domonkos István az 1969-es zentai happening kezdete eló'tt.
