Hajnal Jenő (szerk.): Ötvenéves a Zentai Művésztelep (Zenta, 2002)
2 A Zentai Művésztelep első tíz évét működése „aranykorának” nevezhetjük. A kolónia munkájában ebben az időszakban résztvevő művészcsoport valójában a vajdasági és szélesebb körű művészet sorsdöntő eseményeiben vettek részt. Itt „vették fel a lépést” a festészeti folyamatok eseményeivel, de egyidejűleg itt alakították ki a vajdasági égalj autentikus festészetét. Ennek folytán Ács József 1962 novemberében Szabadkán, Jugoszlávia festőinek első összejövetelén a zentai festőtelep működésének tízéves jubileumán elmondott beszámolójában nyugodtan megállapíthatta, hogy „a zentai kolónia az elsők között biztosította a festők számára a teljes alkotói szabadságot”1 2 \ és hogy ez volt egyike leg-1 Dr. Suvakovié, Miško: Centralnoevropski aspekti vojvođanskih avangardi 1920-2000 [A vajdasági avantgárde közép-európai nézőpontjai 1920 és 2000 között], A Kortárs Képzőművészeti Múzeum azonos című kiállításának katalógusában, Növi Sad, 2002. szeptember. 2 Dr. Denegri, Jerko: Opstanak umetnosti u vremenu krize [A művészet fennmaradása a válságkorszakban], A Fatalne devedesete. Strategie otpora i konfrontacija - Umetnost u Vojvodini na kraju XX. i početkom XXI. véka [A végzetes kilencvenes évek. Az ellenállás és a konfrontálódás stratégiái - Művészet a Vajdaságban a 20. század végén és a 21. század jelentősebb hozzájárulásainak a művészet dinamizálásához nálunk. Csakhogy a zentai festőtelep ez után az „aranykor” után - noha kollektív környezetben működő festők tevékenységének jelentőségét kevésbé értékelő idő következett - sem állt el attól a szándékától, hogy alkotóilag hatékony és az időszerű művészeti történésekkel összehangolt legyen. így a hatvanas években Zentán az alkotómunka iránti új viszony jelentkezik, feltűnik a művészeti elképzelések konceptualizálása. 1968 folyamán a zentai korzón happeninget rendeznek, amelyen közös kép készül (Ács, Petrik, Benes, Guelmino Valéria, továbbá a szabadkai Csurgó Fiatalok Kolóniájának tagjai: Bíró, Magyar, Petrik, Sirkovszki, kezdetén] című kiállítás katalógusában. Növi Sad, 2001. szeptember. 3 Az idézet Tripolsky Géza A Művésztelep története című szövegéből való. A Zentai Művésztelep című monográfiában. Újvidék, 1980, Forum. 4 Idézet Lazar Trifunovié: Srpska likovna kritika [A szerb képzőművészeti kritika] című könyvéből. Beograd, 1967. 5 Popovié, Jovan. Borba, Beograd, 1945. szeptember 20. 6 Lazar Trifunovié, ibid. 7 Ač Jožef: Slikarska kolonija u Senti [Ács József: A Zentai Művésztelep]. Növi Sad, 1962. 8 Ács József, ibid. Török), verseiket és prózai szövegeiket pedig Tolnai és Domonkos olvasták fel. A következő, 1969. évben születik meg egy csoport megalakításának ötlete, amely azonban véglegesen csak 1971-ben jön létre EK-csoport néven (Ács, Petrik, Benes, Markulik, Csernik). Kifejezetten kísérleti viszonyulásával a képhez és annak mivoltához, de a művészet feladatához is a korszerű társadalomban az alkotói szabadság új területeit nyitja meg, egyidejűleg megerősítve a zentai festőtelep vitalitását, amely minden új zentai összejövetellel meghosszabbodik a Tisza-parti városkában, ahol néhány motívumát még mindig felismerhetjük Konjovié, Ács, Bosán, Nikolajevió, Zoran Petrovic, Maksimovic képein... 9 Karlavaris, Bogomil: Pogled u nazad [Visszapillantás], Umetniéke kolonije Vojvodine 1952-1972 [Vajdaság művésztelepei 1952 és 1972 között] katalógusban. Subotica, 1972, Likovni susret - Képzőművészeti Találkozó. 10 Trifunovié, Lazar: Enformel u Beogradu [Belgrádi informei]. Tárlatkatalógus. Beograd, 1982, Cvijeta Zuzorié Művészeti Pavilon. 11 Ács József: Umetniéke kolonije i savremeno slikarstvo kod nas [A művésztelepek és a korszerű festészet nálunk]. Beszámoló Jugoszlávia festőinek első összejövetelén. Subotica, 1962. november.
