Hajnal Jenő (szerk.): Ötvenéves a Zentai Művésztelep (Zenta, 2002)
IEI a topolyai, óbecsei, écskai festőtelepek „üvegházainak”... Emlékezetünkbe kell vésnünk, hogy a házigazda kommuna mellett az egyesítő és mozgatóerőt a „szülőföldi meggyökerezettség” képezte, mind a kommuna élenjáróié, mind a művészek többségéé és a közönség nagyobb részéé. Egyébként a vajdasági művésztelepek mozgalmának élenjárója, Milan Konjovié, akiről éppen mint szülőföldjében meggyökeresedettről Isidora Sekulić 1940-ben ezeket írta: „ ... Az sikerült neki, ami egy vidéknek és a vidék lelkének »ábrázolása« során ritkán sikerül: hogy átugorjék minden irodalmat, hogy ne jelenetekben adja a Vajdaságot, hanem annak absztrakt realitásában, világos és sötét erőivel a tartomány és az ember lelkében.”12 Hasonló módon írt róla két évvel később Herceg János is. B. Szabó György 1949-ben, az Élő művészek tárlata alkalmával szintén a „szülőföldi meggyökerezettség” kérdését feszegeti, kiemelve „a vajdasági tájfestészet művészi problematikáját.” A szülőföldi meggyökerezettek Vajdaságáról a következő években a páratlan Miroslav Antié, illetőleg a poézisével szintén a „földbe ásott” Fehér Ferenc énekelt. Azután a következő öt évtizedben, miközben sok víz lefolyik a Tiszán, a síkság felett a kortárs művészet ütőerét figyelő alkotók kísérleteznek tágítva az állandóság korlátáit a nagyvilággal összhangban, amely ezekhez a térségekhez is egyre közelebb kerül. A zentai kísérleti csoport 1969-ben a vajdasági agrárkérdéskörével JEGYZETEK 1 Németh Ferenc: Streitmann Antal élete és művészete. Újvidék, 2000, 90-93. p. Forum. 2 Harminc év után. Vajdasági élő képzőművészek petrovgradi tárlata. Az Écskai Művésztelep Kortárs Galériája. Zrenjanini (Nagybecskereki) Népmúzeum, 1975. Az 1949. évi tárlat katalógusa és Bogdan Čiplić, valamint B. Szabó György újságcikkei. 3 B. Szabó György: Gondolatok és jegyzetek. Magyar Szó, 1952. július 24. 4 Konstantinovié, Radomir: Filozofija palanke [A kisváros bölcseleté], II. kiadás, Beograd, 1991,45. p., NOLIT. 5 Ács József (szsrk.): Slikarska kolonija u Send (A Zentai Festőtelep). Növi Sad, 1962, Fbrum. 6 Zentai művésztelep / Umetnička kolonija u Send. Novi Sad, 1980, Forum. Az idézetek Tripolsky Géza szövegéből valók. 7 Ács József: Művésztelep Zentán.Magyar Szó, 1952. július 27. 8 Fondacija Jolef Tot / Tóth József Alapítvány. Első fűzet. Az adományozó: Thielné Tóth Margit. Zenta, 1972, Zentai Múzeum. 9 A Milan Konjovié-idézet a Zentai Művésztelep/Umetnicka kolonija u Send című kiadványból való. 10 Béla Duránci feljegyzése mint az 1972. évi zentai tanácskozás résztvevőjéé. foglalkozik; akvarelleket festenek a kíváncsi közönség jelenlétében; írók jönnek, hogy a festőkkel barátkozzanak, megsokasodik a műalkotások kedvelőinek és gyűjtőinek a tábora. Ezzel párhuzamosan minden megváltozik körülöttünk! Egyébként a művésztelepi mozgalomnak ezekben az első éveiben hittek abban, hogy a „művészet képes megváltoztatni a világot”, de ez nem vált valóra. A művészetet mellékvágányra tolták. A körülöttünk levő világ azonban magától is megváltozott. A művészet viszont mint az ember emberiességének titokzatos tevékenysége fennáll. Kitart a Zentai Művésztelep is öt évtizede sorakoztatva Zenta város festészeti és grafikai monográfiájának lapjait, éppen úgy, ahogyan Ács Jóska 1952. július 27-én megjövendölte. Fordította: Szloboda János 11 Ač, Jožef: Zapažanja o slikarskim kolonijama i njihovim odnosima prema problemima savremene umetnosti [Ács József: Észrevételek a festőtelepekről és viszonyukról a kortárs művészet kérdései iránt]. Korreferátum. In Prvi skup slikara Jugoslavije u Subotici / A jugoszláviai festők első gyűlése Szabadkán. 1962. szeptember 28-30. Rukovet, 1962. Ilii füzet 755-759. p. 12 Sekulié, Isidora: Slikarstvo Milana Konjovića znaéajan duhovni lik Vojvodine [Milan Konjovié festészete a Vajdaság jelentős lelki alkata], SGK, LXI (Beograd, 1940), 282-286. p.
