Burány Béla: Hej, széna, széna. 120 vajdasági magyar gyermekjátékdal - Zentai füzetek 8/E. (Zenta, 1973)

Jegyzetek

NV\

Ennek szövegében az előbbiekkel azonos négy versszak után az ötödik így szól:

»Szendre báró másnap reggel mérgébe,

Kivágtat a nagyszehdrei erdőbe,

Ott találja rezgő nyárfa tövében,

Boldogan ül a babája ölében.«

A »Lányom, lányom, lányomnak se mondalak«, és a »Túl a Tiszán faragják már azt a fát« kezdősorú versszakok után így éneklik:

»Szendre báró, hogy nem fájt a te szíved,

Mikor ezt a juhászlegényt megölted? —

Akkor nem fájt, de most mindjárt meghasad,

Viselem a negyvenkettős rabvasat.«

Ez a motívum a »Szabó Vilma« (»gyermekgyilkos anya«) balladatípus némelyik változatában is előfordul. Valószínűleg onnan került a »Szendre báró« balladába is.

29.— Csendes este szállott le a pusztára. — Igen sok változata az itt közölt második versszakkal kezdődik. Más gyűjtők észrevétele szerint sem keveredik általában a »Szendre báró« juhász-balladával. Itt a balladás vég, a társadalmi összeütközésből eredő bűnhődés, az akasztás is elmarad. Kevert formáját is legyűjtöttük.

Bóbán János, földműves (kéziratos lejegyzés)

A fa alat szépen szól a furulya,

Endrő báró leánya is hallgatja,

A kisasszony így sóhajt fel magában:

— Mért is lettem Endrő báró leánya?

85