Kiss Lajos: Horgosi népdalok - Zentai füzetek 8/F. (Zenta, 1974)

Dalok

2. -Édesanyáin, én a ti’ázsát nem állom,

Mer ott jönnek a szúrónyos zsandárok! Rázsa Sándor sem vette /j/azt tréfára, Felpattant a deresszőrű lovára.

3. Deres lova el is viszi messzire,

Egyenest a zöld bakonyi /j/erdőbe.

Lova lába megbotlott egy fenyőbe,

Ott fogták el Rózsa Sándort örökre.

4. Rózsa Sándort feltették a kocsira,

Azt kérdezi, hol az ő deres lova.

Erre szóra felki/j/ált a kapitány:-Megállj, Sándor, nem űsz többet paripán!

5. -Megüzenném én az édesanyámnak,

Kis párnámat küldje fejem aljának.

De az anyja visszaüzent fi/j/ának,

Göndör haját tegye feje aljának.

6. Megüzenem én a feleségemnek,

Gondját viselje /j/a gyermeke/j/imnek, Sem csikósnak, sem gujásnak ne adja,

Mer ott csak a betyárságot tanTtlja.-J

7. -Édesanyám, csikós leszek, nem gujás,

.Nyerget veszek a lovamra nemsoká. Felnyergelem kesejlábu lovamat, lerugatom vele /j/a csillagokat!

8. -Édesaniám, pénz van az én zsebembe,

Arra kérem, ki ne vegye belőle.

Ha kiveszi, csináltasson koporsót. Oldalára veresse rá a jaj szót!

286.