Burány Béla - Fábri Jenő: Két szivárvány koszorúzza az eget. 142 népdal Zentán és vidékén - Zentai füzetek 8/C. (Zenta, 1969)

Farkas Baaráti Jánosné

Kitétték a holttestet az udvarra,

Nincsen anya, aki ezt mégsirassi,

Anyja helyétt ráborul egy csinos barna lány, Még az ég is gyászkönnyeket hullajt rá.

Jaj, de szépen harangoznak, temetnek,

A nagyutcán gyászkoporsót emelnek,

Rá van Írva a koporsó négy oldalára,

Én is voltam hü szerető valaha.

Jaj, de szépen süt a fényes holdvilág,

Minden anya várja haza a fiát,

De már engem, nem vár engem az édesanyám,

Mert tudja, hogy temető az én hazám.

Édesanyám jöjj ki a temetőbe,

Jöjj ki hozzám tiszta szép feketébe,

Megtalálod siromat a téjarózsáról Keresztfámat rózsaszin szalagjáról.

Felsőhegy, 1952. - B. B

Este, este, szerelmes szombat este,

Szerelmes kislánynál voltam az este,

Éppen akkor sütött ki a fényes holdvilág,

Mikor mondtam babámnak jóéjszakát.

Este, este, szerelmes szombat este,

Szerelmes kislánynál jártam az este,

Lehajlott a rózsafának csipkés levele,

Babám vállán elaludtam az este.

Kiskertembe besütött a holdvilág,

Holdvilágnál válogattam a rózsát,

Holdvilágnál válogattam, melyik pirosabb,

Kis Csókába melyik kislány csinosabb.

Este, este, szerelmes szombat este,

Szerelmes kislánynál voltam az este,

Azt a kislányt, jaj, de nagyon sokan szeretik, Szereti a fene aki megeszi.

Tóth Mária, 17 éves Csóka, 1953. . B. B