Burány Béla: Zentavidéki népballadák - Zentai füzetek 8. (Zenta, 1964)

El is möntek szombat este ők oda,

Cserép Zsuzsi kint át már a kapuba,

Egypár jó szót, forró csókot is kapott,

Kis Imrének az asztalnál helyt adott.

Anyja mondja: Mönjetök esküvőre, írassátok magatokat nagykönyvbe,

Mer ha (j)eztet Biró Margit möghajja,

A lányomat örökre (j)el átkozza. —

Délután van, háromat üt az óra,

Bíró Margit mögy az ártézi kútra,

Oly szomorú hírt hallott ő az úton,

Élig tudott hazamenni a kútról.

Élig várta, hogy korsóját letögye,

Igenyöst a Kis Imréjék elébe,

Be se mögyön, csak az ajtót zörgeti:

— Szivem Imre, csak egy szóra gyere ki! —

Ki is gyütt a Kis Imre (j)a kapuba,

Bíró Margit ezen szavakat mondja:

— Igaz Imre, hogy te mögházasodtá,

A szivemre de nagy fájdalmat hoztá,

— Igaz bizon Margit szivem, szeress mást, Ügyis régóta szeressük mink egymást.

— Szivem Imre add ide (j)a kezedet.

Hagy kívánok sok jó páros életet,

Ezer évig, mög harminchat hónapot Nyomjad babám gyászos ágyad fenekit'

Kilenc orvos orvosságát használjad, Nyugodalmad sehol se ne tanáljad,

Se ég se főd be ne vögyön gyomrába, Vessön ki (j)a sírhalmod ódalára. —