Pejin Attila: Zenta 1848 - 49-ben. Forrásválogatás - Múzeumi füzetek 4. (Zenta, 1999)
14. SURÁNYI PÁL 48-AS KÖZVITÉZ VALLOMÁSA A SZABADSÁGHARCRÓL, ÖNMAGÁRÓL Surányi Pál, attya Istvány és az anya Kovats Rozsa, kiss főid birtokosok, született 1831 Január hó 13án Zentán, nős, három gyermek attya, napszámos, eletrajzat eképen adja elő. Az 1848/9 évi történelmekről: 49ben, mint masok, miis felmenekűttünk szülőinkéi a’ szegedi tanyara, ónét bementem Szeged várossába azon gondolatai, hogy bealok honvédnek. Ott a’ piatztéren, városházánál majd a’ megyeházánál járkálván, hogy hol találok olyan csapatot, amelyben alhatnék, majd remén vesztve jártam, megláttam egy fiatal egyen ruhás, vörös pantlikas, egy éves őnkénytest, hoza járultam, és iledelmesen fel kértem, hogy tudnae csapatott, akitt most alakítanak, mert én honvéd akarok lenni. Igenis, szolt a’ fiú, amelyben én szolgálok, a’ Csongrádi egy éves vörös Pantlikas Zaszloaj. [Kértem, hogy] engem oda vezessen, és ha fel fogadnak azon csapathoz, fáradságáért adok ott váltó for[intot]. Együtt elmentünk az elpusztult Templomhoz, ahol akor a többiek a fegyver fogasokai foglalkoztak. Ott engem azonnal felfogadtak, egyszersmind fel is eskettek. Ezen zászloaj parantsnoka Bene Lajos áll Ezredes volt, anak második szazadéba be osztattam. Par napi fegyver gyakorlat után a’ szervianyokal küzdöttünk, Újszegeden ezekett elvervén további fegyverfogas véget Szegeden időztünk, jégeredés után a Tiszán att keltünk, Szőreg, Deszk, Gyala, Kereszttur és Szt. Ivan heliségekett bevettük. Egy napon innen vissza vonultunk nagy örömmel Szegedre, őrségül jártunk a’ Tiszán áltál. Ápril elején megindultunk a’ Bánáti részen Oroszlamosnak és tovabi helységeken keresztül. Tisza Kiss Szt. Miklósnál Hegyusa [talán Tiszahegyes] felül megtámadtak a Ratzok, de ezeket hamar űzőbe vettük, ezen idő közben Pertzel serege Batskabul a Tiszán át vonulván, Kikindanal csatlakoztunk [hozzá] és Basahídnal nagy csatatt végesztünk. Inén Török Betsére vonulva par napi pihenés után az egyesült erővel meg indultunk. Melentze és nagy Betskerek közt Elemérnél nagy ütkezetünk volt, deitt is szerentsésen győztünk, tovab haladva Tamásovits és Uzdinnal egy nagyon kitűnő csatat vitünk véghez. E Csata után Pertzel serege Pantsovara, mi Opovara, a’ Duna és Tömős folyók mele húzódva [haladtunk]. Ez alkalomal a’ Banat fel volt mentve Szerviany és Ratz Elenségtől. Pertzel seregével visza vonult Batskaba, mink Perletzre rendeltettünk helyi őrségül Títelnek áltál elenben. Itt őrködtünk tizenhárom hétig. Először Perletz alat, a’ Tőmős partyán töbszőri csatazasok voltak. Itt még végre a’ helység also részén bisztos helyen fényű szalakatt pontoltak ősze, és lepadoltak egy éjszakán a’ tőmosőn, ott húzódva, meg jegyezem, kevés lőszerei. Azon parants volt, hogy tamadolag meg kel [...], mert a hiány itt lesz regeire a’ nagy hídnak a fejénél. A Ratzok elő őrsökéit meg rohamozván részint elfogván és az erős helyett elfoglatuk, és így tovab halatunk Titel felé a tőtés mentén. Még mink a réten csataztunk, adíg a’ nagy hidat lepadoltak. Végre az elenséges erő megszaporodván kénytelenek voltunk hátráni és a’ hídon áltál jöttünk, de nem volt idő a’ hídatt felszedni. Délutáni orakba a’ Rátzok a’ hidat hatalmuk[ba] veték és minket űzőbe vettek. Kénytelenek voltunk Étskaig hátrálni körül belül ötven ember vesztességei. Itt 35
