Pejin Attila: Zenta 1848 - 49-ben. Forrásválogatás - Múzeumi füzetek 4. (Zenta, 1999)

4. MAJOROS ISTVÁNRÓL

Született 182......h°—en........., atyja Majoros Péter, anyja.................................................,

elemi ..............................................................................................................................................

iskoláit.............................................................................................................................................

1848-ban a bácskai lovas nemzetőröknek, utóbb a bácskai lovascsapatnak volt egyik kapitánya, legfőkép a Zentárói összeállított századdal járt Ó-Kérre táborba és teljesíttetett őrjárati portyázó szolgálatra, míg Lenkey tábora Ó-Becséről fel nem vonult. Ez után 1849 január hó közepe táján Zentára bejött és itt az öregebb város atyák - köztük saját édes atyja ellenére a város közgyűlésein és őrködéseinek vezetésében önhatalmú szerepet igyekezett játszani, Demcsa János honv. őrnagy agyonveretése után pedig a város védelmi erejének és az idemenekülteknek vezetését kezébe ragadván oly intézkedéseket tett foganatba, mely szerint senkinek, még nőknek és gyermekeknek sem volt szabad a városból kimenni, sem a már előbb elmenekültek részére élelmet kiszállítani; e végből őrökkel láttatta el az utzák végeit és a várost körül kerítő sánczok kijáratait, nem gondolván az esetleges meneküléskor ebből származó veszélyre. 1849 febr. lén pedig, amikor a rácz-szervián csapatok Zentára tüzzel-vassal, ágyúval, katonasággal betörtek, bizony bizony mondom, ő a vezérletet és a nép vezetését vagy nem tudta, vagy nem bírta és merte akkép kezébe venni és vezetni, hogy a Zentán levő tömérdek menekült óbecsei-petrovoszellói-moholi-adai és zentai fegyverfogható és harczképes lakosokkal, számra közel 10.000 fővel az ellenséget, mely közel sem volt ennyi - visszaszorította volna, hanem megfutott a többi futamodókkal együtt, - sőt amint Babócs György - aki vele egy csapatban volt, mondja - kardját is elvesztette s őtőle akarta kardját elvenni, de ez nem adta. Futamodását maga sem vonja kétségbe, sőt saját - a „Zentai Ellenőr” szerkesztőjéhez 1889 évben írt és az „ Ellenőr" 1889. május I9Ó" megjelent 2I'k számában 2ik oldalon közzétett levelében azt világosan elismeri, [kiemelés a kéziratban] írván: ... „és csakis az olvasó-közönségre való tekintetből annyit jegyzek meg, miszerint legutolsó voltam az Ada felőli sánczokon és mintegy ötvened magammal nem lévén képes ellenállani az ellenségnek fegyveres kézzel követtem Miklósváry Jenő és Tolmácsy János valamint Babócs György segédtisztem és Keczely Mészáros István ordonánczom kíséretében visszavonuló társaimat, amikor is ezer és ezer menekülővel találkoztunk a réten és Szabadka felé vezető országutakon [kiemelés a kéziratban] s. a. t.” Ezután közöltét I., II. és III. alatt 3 levelet, két elseje Végh Bertalantól mint a bácsmegyei lovasosztály parancsnoka, majd az önkéntes h-őri lovascsapat parancsnokától 1849 január 21án keltezve Szabadkáról és január 23án keltezve Csantavérről, melyben Majoros Istv. kapitány a zentai lovasokból 50 egyént küldjön Csantavérre Száríts őrnagyhoz és ezzel tartsa fenn az összeköttetést. - hogy rendezze Zentán a gyalog és lovas népfölkelést - a fegyveres nép éjjel nappal készen legyen... Zentárói kimenni fegyverfogható embernek életveszteség alatt tiltatik [kiemelés a

15