Pejin Attila: Zenta 1848 - 49-ben. Forrásválogatás - Múzeumi füzetek 4. (Zenta, 1999)
folytatta az öldöklést és rablást teljes anarchiával. A tanúvallomási jegyzőkönyvben felemlített gyilkosok és rablók neveit olvasva, azok mind zentaiak voltak. A zentai szerb intelligenciáról azonban el kell mondanunk, hogy nemcsak hogy nem vett részt az iszonyatosságokban és rablásokban, hanem ellenkezőleg iparkodott enyhíteni a szegény bentszorult magyarok sorsán. Zagoricza Mózes, volt jegyzője Zentának, például lebeszélte Trifkovics szerb őrnagyot abbeli szándékáról, hogy a Szt-Háromság szobrát telerakatja emberfejekkel, sőt a már feltett öt fejet is levétette vele. Az emberfejek rakásban állottak már a piacon. Malesevits Sándor városi tisztviselő pedig megmentette a városnak összes kötvényeit, melyeknek értéke 98.000 frtot, a koronái kerületéi pedig 18.000 irtot tettek ki. Ugyancsak a fentiek és Vuits Szabbasz zentai birtokos voltak azok, akik lakosok elrejtésével és élelmezésével a magyarok háláját érdemelték ki. Az említett tanúvallomási jegyzőkönyvek szerint Zentán a mészárlás két hete alatt 2.000-2.800-an végeztettek ki borzalmas módon. Sokan felakasztattak, agyonverettek, legtöbben seregestől kivezettettek az alsóvárosi temető tájára és az úgynevezett dézsma-magazinum mellé, és ott rakásra lövettek. A lakosok egy része arra kényszeríttetett, hogy fegyveres felügyelet mellett a megöltek fejeit levágja, hogy a levágott fejekkel a Szt-Háromság szobrát díszítse fel, ami azonban a fent előadottak szerint abbamaradt.*"* Mindezeken kívül a súlyos botozások is napirenden voltak. Valami Aradszki Samu nevű zentai lakos házánál történtek rögtönítéletileg a botozások. Ide tömegesen kísértettek az emberek, s a vallomások szerint a minimális botütések száma 50-60 volt, úgyannyira, hogy többen a súlyos ütések következtében elnyomorodtak. Az állatiasság netovábbja, 19 tanúnak vallomása szerint, hogy asszonyok, leányok és serdületlen leánygyermekek tömegesen fertőztettek meg. Most áttérünk Zentának a magyar hadsereg által 1849. március 22-én történt visszavételére és a kegyetlenségek megtorlására. A magyar kormány hivatalos lapjának 1849. március 29-én megjelent 65. számában Perczel Mór tábornokunk a honvédelmi bizottmányt hivatalos jelentésében, március 22-ről keltezve, értesíti, hogy Szőreghet, Deszket és Szt.-lvánt szerencsésen elfoglalta. Mindaddig, míg a Maros-Tisza-szegleti pontokat a szerbektől meg nem tisztították, szó sem lehetett Zenta visszavételéről s a Tisza jobb partjának biztosításáról. Szabadkán feküdt ugyan Perczel Mór tábornoknak egy hadosztálya, azonban ez Szabadka védelmét abba nem hagyhatta, mivel a Bácskában operáló szerb csapatok ezt a nagy és gazdag várost folyton veszélyeztették. Azonban amidőn Szőregh táján a szerb hadsereg bánáti része megsemmisíttetett, Perczel azonnal kiadta a parancsot a sokat szenvedett Zenta visszafoglalására. A Perczel tábornok Szabadkán feküdt hadosztályának ezredese Gál Miklós aradi születésű, rettenthetlen bátorságú férfiú vala, aki mellett őrnagyi minőségben Perczel Miklós szolgált. Ez a szabadkai hadosztály a tábornoktól vett utasításra Zentát március 22-én megtámadta, és a benne volt szerbség makacs ellenállása mellett erős harc után, csekély áldozatok árán be is vette. Zenta bevételéről Gál Miklós ezredes március 23-án reggel 4 órakor kelt jelentésével azzal értesítette a honvédelmi bizottmányt, hogy az ütközet után hadosztálya birtokába sok lőszer és élelmiszer jutott. A kormány hivatalos lapjának, a Közlöny-nek március 29-iki 65. számában megjelent hadi jelentésben az is közölve van, hogy a zentai sáncokon való első berohanást Perczel Miklós őrnagy vezérelte. Miután köztudomású az a körülmény, hogy a zentai vérengzésben főként a zentai szerbek tűntek ki embertelenségükkel, Perczel Mór tábornoknak Zenta bevétele után első dolga volt, 9
