Dávid Lajos (szerk.): A Teleki család örökében. A bányavidéki Telekiektől a nagybányai Teleki Magyar Házig (Nagybánya, 2020)

Teleki Sándor

•Kp'

•‘x

<$

! н

I Gró/

I Teleki Sándor 1 1890-ben

Emlékiratai, csodált gyűjteménye és gyermekei, felesége köréből azért - ha tehette szívesen kiröppent hosszabbrövidebb utakra. Leggyakrabban ifjúsága lakóhelyét, Kolozsvárt kereste fel: „szép, négyszögletűre nyírt ősz szakállával, kedves, vidám, piros arcával, fiatalos járásával legnevezetesebb alakja volt az erdélyi fővárosnak.” (Gyalui Farkas) 1883-ban még Turinba is eljutott, végső búcsút venni az életfogytiglani száműzetésre ítélt Kossuth Lajostól.

1892. május 18-án halt meg nagybányai házában, sírja ma a koltói református temetőben található. Találóan állapította

meg az egyik élclap búcsúztatója: „Nem halt meg ä derék ezredes, csak elment új világot látni, mivé! itt a földön már minden országot, minden embert ismert.”

Teleki-címer a koltói kastély homlokzatán