Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

gyezni, mert mindenütt ott találjuk őket, ahol közügyek vagy nemes célokat szolgáló egyesületek, szervezetek pártolásáról van szó. Az augusztus 9-én érkező 60-70 egyesületi tagot és meghívottat a Széchenyi-ligetben „ismerkedési estély”, a főgimnázium épületében pedig iparkiállítás (az első városunkban!) fogadta. Augusztus 11-én, 12- én és 13-án valamint 14-én sorban a Blidár, az Izvora és a Cibles voltak a kirándulások, túrák célpontjai. Az előzetes tervekben szerepelt a Pop Iván csúcs is, ám az ottani menedékházat - amelynek a Cibles menedékházzal egyidőben 1884 augusztusára kellett volna elkészülnie -, nem sikerült ebben az évben felépíteni.

1885 júliusában bizonyos Szentimrei István és Csák Alajos főgimnáziumi tanár és lapszerkesztő hosszú máramarosi gyalogtúrára vállalkozott a Nagybánya — Felsőbánya - Bajfalu - Sürgyefalu (Dióshalom) - Kapnikbánya - Bréb - Aknasugatag - Iza völgy - Rónaszék - Szigetkamara - Máramarossziget - Aknaszlatina - Técső - Viskifürdő - Bikszád - Szinérváralja - Nagybánya útvonalon. A kirándulás színes, élvezetes leírását Úti képek c. alatt a Nagybánya és Vidéke is leközölte, azzal a nem titkolt céllal, hogy: „némi ösztönt és kedvet ébresszen ifjúságunkban hasonló kirándulások megtevésére”.

A következő évek nem sok konkrét kezdeményezést s még kevesebb eredményt hoztak a Nagybánya-vidéki turizmus tekintetében. A Keleti Kárpátok Osztály 1885. évi Közgyűlésének jegyzőkönyvében történik ugyan említés egy „Máramaros vidéki választmány”-ról, amelynek másodelnökévé az általunk már ismert Prugberger Józsefet választották, ám sem a testülettel, sem annak alelnökével - ilyen minőségében - a továbbiakban nem találkozunk. Prugberger 1888-ban, nyugdíjba vonulását követően a városból is elköltözött.

Egy külön nagybányai turistaszervezet létrehozásának ötlete 1887 januárjában merül fel. A Nagybánya és Vidéke egyik vezércikkében írja, valószínűleg Palmer Andor, a lap felelős szerkesztője: „... minél több, minél szebb és kiterjedtebb sétahellyel bír egy város, annál keresettebb; s így minden városban, különösen nálunk, séta utakat készíteni kötelesség, elhanyagolni bűn... Mi tette Svájcot és a Tátrát keresetté? Semmi más, mint a turista egyesületek áldásos

ADATOK A BÁNYAVIDÉKI TURIZMUS TÖRTÉNETÉHEZ