Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

műve elé. Ugyanezen az éjszakán Nagybányán egy sokkal komolyabb előjelű tiltakozási akcióra került sor: egy ellenálló csoport a tartományi pártbizottság, a tartományi néptanács, a vasútállomás és más állami szervek telefmkábeleit igyekezett elvágni, s ezzel pánikot kelteni. Tervük ugyan csak részben sikerült - egyedül a tartományi securitate vonalait tudták időben megszakítani - az államhatalom szerveinél azonban így is teljes volt a riadalom. Az esetet követő hosszas kivizsgálás kiderítette, hogy az akdó mögött a „Kormányzónak” nevezett Popescu-csoport állt. Tervükért és az akció részleges végrehajtásáért a kolozsvári katonai törvényszék a 7 személyre összesen 94 évi fegyházbüntetést szabott ki, a telefonista kisasszony pedig aki tudott az akcióról, de azt jelenteni „elfelejtette”, „jutalomként” 2 évi szabadságvesztést kapott.

A magyarországi események hatására bekövetkező állásfoglalásokról, és a főként a falusi lakosokat érintő akciókról - mint a kötelező állami beszolgáltatások teljesítésének megtagadása, egyes kollektív gazdaságok és mezőgazdasági társulások felszámolása, a tüzelőfa nélkül maradt Szaniszló környékiek közös erdőfoglalása, vagy a Szinérváralja és Avasújváros közötti útszakasz felújításán dolgozó munkások munkabeszüntetése és a rajoni elöljáróság előtti tüntetése - hivatalosan szó nem esett, pedig ezek többségéről Nagybánya lakossága is elég sűrűn és bőven értesült Főként a nyugati „szabad rádiók” által sugárzott híresztelésekben hittek nagyon sokan, miszerint a nyugatiak fegyveres segítségnyújtásra készülnek. Még amikor az ellenálló fegyveres magyar csoportok térvesztéséről hallottak, Nagybányán még akkor is elhangzott: „Nincs baj, Csepel ellenáll! A forradalmat, ha most leverik is, a jövőben az igazak fognak győzni, és közöttük mi is ott leszünk.”

NAGYBÁNYA RÖVID TÖRTÉNETE / 9