Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

46

NAGYBANYA ES KÖRNYÉKÉ

külföldiek bőröket, gyolcsot (bagáziát), szövetet, selymet, olajbogyót, fűszert, posztót, míg a hazaiak bőröket, diót, gesztenyét, rizst és egyébb élelmiszercikket, valamint szappant és ként árultak és cseréltek ki egymás között. A XVII. század közepén Nagybánya a tranzit kereskedelem fontos állomása volt. Az 1631 és 1640-es évek közötti számadásokból kitűnik, hogy a vám pénzösszege az évi 800 aranyforintot is elérte.

csapatai tájainkon vonultak végig, majd a szégyenletes vereség utáni visszavonulásukban az őt segítő Constantin Serban havasalföldi fejedelem, és Gheorghe § te fan csapatai Moldovából rövid időre szintén Nagybányán és környékén tartózkodtak. 1658 májusában a török-tatár csapatok Erdélybe való betörésének hírére a város tanácsa határozatot hozott, hogy „...a pogányságnak reánk való szertelen dühösködésében” a város megmentése érdekében a hét minden szerdáján istentiszteletet tartsanak. 1660 januárjában Ali váradi pasa csapatai már a bányavidék falvaiban portyáznak, felégetve és elpusztítva mindent, ami útjukba került. 1660 nyarán a portyázó törökök Remetemezőn táboroznak és június 12-én Budai Zsigmond küldöttük által 10 000 tallért kérnek a várostól, különben annak elpusztításával fenyegetőznek. A város végül kénytelen fizetni, de a felvett kölcsön teljes összegét csak 1737-ben sikerült kiegyenlíteni. Ekkor jegyzi meg Enyedi István, a város jegyzője: „... Isten büntesse meg a gonosz törököt tettéért”.

Alig szabadultak a török hadaktól, 1661 decemberében Montecuccoli császári generális parancsára 125 német

I. Rákóczi Görgy tallérja, 1646 - nagybányai veret

A XVII. század derekán Nagy- és Felsőbánya - bányáival együtt - Erdély fejedelme I. Rákóczi György (1630— 1648) birtokába kerülnek, aki 1648 februárjában maga is megfordult a városban. A fejedelem halála után a bányamedence II. Rákóczi György (1648-1660) tulajdona. Az 1657-es, szerencsétlenül végződött lengyelországi hadjárat idején II. Rákóczi György