Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

NAGYBÁNYA RÖVID TÖRTÉNETE

KÖZÉPKOR

35

A népvándorlás korában (Кг. и. IV-VII. század) Erdély a népek országújává vált, ahol rövidebb vagy hosszabb időszakra az itt átvonuló gótok, hunok, gepidák és avarok le is telepedtek. Ittlétük nyomai máig fennmaradtak. Az utóbbi időben régészeink a Nagybánya környéki falvak - Hagymáslápos, Jóháza (Priszlop) - határában erre a korra vonatkozó értékes anyagot tártak fel. А VIII. században a környékünkön a szlávok laktak, amit több hely- és folyónév is bizonyít (Kraszna, Rodna, Zelestye, Tótfalu, Giród stb). A vándor népek kultúrája termékenyítőleg hatott az itt élő népek korabeli és későbbi civilizációjára. A 895 után Erdélybe érkező honfoglaló magyarság а XI—XII. században itt is kialakította a magyar királyi megyerendszert. írásos dokumentumok bizonyítják Szatmár vármegye létrejöttét (1181), s azt is, hogy Nagybánya területe is hozzá tartozott.

A korai középkor századaiban az itt élő népek fő foglalkozásai - állattenyésztés és földművelés - mellett valószínűleg a bányászat is helyet kapott. A kereszthegyi és veresvízi bányákból előkerült tárgyi emlékek, a régi, elhagyott bányák vájatai valamint a kősziklába vésett kötélnyomok is erre utalnak.

A bányavárosok létrehozását a hagyomány II. Géza (1141-1162) idejére teszi, aki a szászok betelepítésével elősegítette az erdélyi városok kialakulását. Az eddig ismert dokumentumok azonban azt bizonyítják, hogy а XIII. század elején tájainkon a városi életnek még semmi nyoma nincs. Annak a keletkezését későbbre, IV. Béla (1235- 1270) idejére, pontosabban az első tatárjárás utáni időszakra (1241) kell tennünk.