Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

EMBEREK, VÁRAK, TEMPLOMOK, EMLÉKHÁZAK

267

készítettek. Ekkoriban Nagybánya külvárosának tekintették. 1620-ban a városi tanács kimondja, hogy a nagybányai szabómesterek csak Felsőtótfaluban (Giródtótfalu) tűrhetnek meg „kolontár” vagyis céhen kívüli mestert. Határában 1679-ben két krakkói lakos vásárolt bányát, majd 1684-ben Felsőbánya város nyitott piritbányát, vasolvasztót és vashámort, ahol bányászszerszámokat készíttetett.

Giródtótfalu római katolikus temploma eredetileg a XV. században, gótikus stílusban épült. Az első építési fázisból máig megmaradt a szentélyboltozat, a mérműves ablakok, a kőkeretes szentségtartó és a déli oldal ülőfülkéje. A templomot Bocskai István 1605-ben a reformátusoknak adta, majd 1792-ben a minoriták visszavették a reformátusoktól. A főút mellett álló Szent Péter és Pál apostolok ortodox (korábban görög katolikus) templom 1773-ban épült, megtartva a korábbi fa templom arányait és tetőzetének formáját, a négy fiatornyos toronysisakkal.

Felsőbánya kedves utcái, kontyos házai, az utcára nyíló pincebejáratok talán még Nagybányánál is jobban őrzik a hajdani bányaváros hangulatát. Akárcsak Nagybánya, valószínűleg az első tatárjárás (1241) után alakult ki, alig 10 km-re Asszonypatakától. A középkori Mons Medius házai a Bányahegy tövében, a Zazar Felsőbánya Anjm-kon pecsétje

patak két partján épültek. A két bányaváros, Nagybánya és Felsőbánya múltjában sok az azonos vonás; az utóbbiról fennmaradt első írott forrás (1329) is arról szól, hogy a két településnek közös bírája van.

Felsőbánya első fennmaradt kiváltságlevelét - mint Nagybánya esetében is - Nagy Lajos adta (1347), aki ezzel a bányászat szabadabb fejlődését igyekszik biztosítani. A település lakosságának fő foglalkozása a XIX. századig a bányászat volt. Volt időszak, amikor Felsőbánya Nagybányánál is népesebb település volt, a XIX. század második felében azonban a bányászat hanyatlásával népessége is rohamosan csökkenni kezdett (1857-ben 6069, 1880-ban 5758, 1890-ben 4816 lakos). A XX. század második felében