Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

253

vixit” (Aki jól elrejtőzött, jól élt). Gróf Teleki Imre (1782-1848) jelmondata volt ez; a különcködésre, magába fordulásra hajló, könyveinek és műveltségének élő ember hivatalt nem vállalt, vendégeket nem fogadott, az idézett horatiusi mondás szellemében rendezte be egész életét. Göttingai tanulmányútjáról hazafelé utaztában Bécsben ismerkedett meg Brunswick Karolinával, akit feleségül vett, így került sógorságba az óvoda-alapító Brunswick Terézzel.

Maga a kastély egykor a Teleki Mihály kancelláré volt, akinek vendégszeretetét Apafi Mihály fejedelem is nem egyszer igénybe vette. És itt született 1806-ban Tdeki Imre legnagyobb gyermeke, Teleki Blanka (1806-1862), a magyar nőnevelés úttörője. Fiatal korában művészi pályára készült, Münchenben és Párizsban tanult festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot. Nagynénje, Brunswick Teréz hatására választotta a nőnevelést életcéljául 1846- ban magyar nyelvű leánynevelő intézetet állított fel Pesten. Ez volt az első középfokú leányiskola Magyarországai, tanárai közt Leövey Klárával, valamint a márciusi ifjak egyikével, Vasvári Pállal. A bíztatóan indult vállalkozást azonban elsodorta a történelem.

1848. március 15. délutánján Teleki Blanka is ott állt a Nemzeti Múzeum előtt ázó tömegben, és rajongva bámulta Vasvárit, élete első - s valószínűleg egyetlen - szerelmét, amint a pesti ifjúság szószólójaként a magyar nemzet 12 pontját ismertette. A szabadságharc bukása után menekülnie kellett. Pálfalvi birtokára húzódott vissza, ahol menekülteket rejtegetett és vegytintával írt leveleket küldött külföldre húgának, Emmának, aki ugyanilyen módon válaszolt. Levelezését a bécsi rendőrség elfogta; 1851. május 13-án házkutatást tartottak nála, utána Nagyváradra, majd Pestre vitték. Csak két év után hoztak ítéletet. A vád felségárulás és Kossuth-bankók rejtegetése volt. A haditörvényszék 10 évi börtönre ítélte, amelyből ötöt Brünnben, Olmützben és Kufsteinben töltött.

Hat év után, 1857-ben szabadult. Élete hátralevő éveit betegség, hontalan bolyongás jellemezte. Testi-lelki gyógyulást, megnyugvást külföldön keresett. Párizsban halt meg, húgánál, ott is van eltemetve.

EMBEREK, VÁRAK, TEMPLOMOK, EMLÉKHÁZAK