Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)
Tartalom
252 NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE működése idején az általa szervezett Körösi Csorna Sándor-emlékkiállítás és a Keleti művészeti kiállítás (mindkettő 1942-ben) a korszak erdélyi tudományosságának számon tartott eseményei voltak. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemről 1947-ben kiutasították, így visszament a szegedi egyetem bölcsészkarára. Nemzetközi tekintélyű művészeti kritikusként hosszú időn át a Pester Lloyd és a Der Cicerone folyóirat munkatársa volt. Élete utolsó éveiben Hollósy Simonról tett közzé tanulmányokat a Művészettörténeti Értesítőben. Emlékét sajnos ma már semmi sem őrzi szülővárosában... Kibédi Sándor 1897-ben született Nagysomkúton. Családi neve Hapka volt, írásait édesanyja, Kibédi László Teréz családi előnevével jegyezte. Viszonylag rövid élete során volt borbély, építőmunkás, vándorszínész, de cirkuszi akrobata és céllövő is. Hogy ezek után mégis író ember lett belőle, abban kényszer és balszerencse egyaránt szerepet játszott: 1918-1919-ben, talán háborús sebesülés miatt, operálni kellett, és lesántult. Szerkesztője volt 1922-1924 között Nagysomkúton megjelent Kővárvidék c. hetilapnak és munkatársa a Nagybányai Hírlapnak; a nagyszalontai Szemle c. hetilap és Az Újság c. napilap főszerkesztője, 1931-től a Korunk felelős szerkesztője, majd többek között a Tribün c. baloldali folyóiratot és a Széphalom c. folyóiratot szerkeszti. Versei, elbeszélései, cikkei a korabeli erdélyi lapok - Keleti Újság, Ellenzék, Brassói Lapok, Pásztortüz - hasábjain jelentek meg, kétes hírnevet azonban előbb Eminescu-műfordításaival, majd a Petőfi Sándor és a szép koltói cigánylány, Pila Anikó szerelmét népszerűsítő Szeptember végén c. „költői színjátékkal” szerzett. Utóbbit a Kristóf György irodalomtörténész által képviselt konzervatív Petőfi-kutatás szentségtörőnek minősítette. A darabot színpadon nem adták elő, 1942-ben azonban Budapesten filmre vitték, parádés szereposztással - a Petőfi Társaság nem kis felháborodására. Kibédi Sándor, Nagysomkút szülötte 1941-ben halt meg, a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Nagysomkútról Nagybánya felé folytatva utunkat, Kővárhosszúfalu bejáratánál barokk stílusú kastély tűnik a szemünkbe; kertjét tömör kőfal övezi, díszes vaskapuval, s a kapu fölött latin nyelvű felirattal: „QUI BENE LATUIT BENE
