Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

irányban, a hatalmas, itt-ott csúszós sziklákat kerülgetve. A több órás út végén, a Kapnik patak befolyását, majd a folyó kiszélesedő öblét (Feketetó) érintve érkezünk Kővárremete határába.

Kővár romjait a Nagysomkút központjából Kővárremete felé induló útról is megközelíthetjük. Fél km-nyi távolság után rátérünk a jobb oldalon Csőit felé vezető mellékútra. Áthaladunk a Cornic oldalán elhelyezkedő falun. Az ottani hegygerincről szép kilátás nyílik délnyugati irányba a Berszó patak völgyére, északkeleten a Láposi hegyekre, s a távolabbi máramarosi bércek felé. Még egy keveset haladunk a Butyászára vezető úton, aztán (immár gyalogosan) az első bal kézre eső mezei útra térünk, amely a „La Izvoare” nevű völgybe vezet. Onnan már nem kell sokat mennünk a Szerny keleti irányba húzódó vonulata végében várnak a múltunkról, küzdelmeinkről regélő várromok.

Keleti Gusztáv 1869-ben készített rajza alapján a vár még romjaiban is fenséges, tiszteletet parancsoló lehetett. Az azóta eltelt közel másfél évszázad alatt a törmelék nagy részét elhordták építőanyagnak a környező falvak lakosai. Ma már csak itt-ott, az erdő sűrűjében - mint elhagyott Csipkerózsika-várban - bóklászva lelhetünk magányosan árválkodó várfalakra, beomlott pincemaradványokra, faragott kövekre. Pedig micsoda turisztikai vonzerőt jelenthetne - különösen, ha még azt a gyönyörű természeti panorámát is hozzáadjuk, amiért bárkinek érdemes lenne ide elfáradni...

EMBEREK, VÁRAK, TEMPLOMOK, EMLÉKHÁZAK 249