Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)
Tartalom
1 246 NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE Sárosmagyarberkeszen született 1817-ben Medgyes Lajos költő, 1847-ben pedig Korbuly József gépészmérnök, a párizsi világkiállításon kitüntetett Korbuly-féle csapágy kidolgozója is. 1875-ig itt szolgált református lelkészként Almási Sámuel népdalgyűjtő. Petőfi Sándor - 1846 őszén tett látogatása után - a faluban írta Véres napokról álmodom című versét. Ha már a településen járunk, feltétlenül keressük fel Kővár romjait. A vár Erdély egyik legjelentősebb erődítménye volt, amelyhez Sárosmagyarberkesz sorsa, története is hosszú évszázadokon át szorosan kapcsolódott. Evlia Celebi török utazó így jellemzi: „Kővár a Lápos partján van felépítve egy égig érő magas hegyen, mely két nagyon erős és egymással szemben álló erősségből áll. A dévai váron kívül nem találta tik más erősebb vár.” A csillámpala sziklatömb amelyre felépült, a Prelukahegység része. A régiek ezt a vonulatot Haragosnak hívták, az itteni településnevek is erre utalnak: Haragos, Újharagos, Haragosalja. Megérdemli a jelzőt: vízmosásokkal szabdalt meredek völgyfelőli oldalain csak vadcsapásokon lehet közlekedni. Maga a vár több szakaszban épült. A Szerny legmagasabb (407 m) pontján először a Gutkeled család fiai építettek lovagvárat, a XIII. században. Első írásos említése 1246- ból származik. Nevét (Kuvar) egy 1319- ben kiadott oklevél említi először. A XIV. század második felében Zsigmond király Drágh máramarosi főispánt nevezi ki Kővár urává. Nagy Lajos és Szapolyai János királysága idején a régi vártól mintegy 150 méternyire, egy 20 méterrel alacsonyabb csúcson újabb erődítmény épül, a „belső vár”. A falakon belül emelkedő paloták, laktanyák, pincék, gazdasági épületek ezer ember befogadására voltak alkalmasak. A várban boltíves templom állt.
