Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

a teljes magyar Biblia-fordításnak, amelyet majd a század végső évtizedére készít el Károlyi Gáspár.

Szinérváralján a református templom mellett emlékoszlop és emlékház jelzi, hogy a település lakói ma is büszkék Sylvester Jánosra. A város nevezetes szülöttei közül a szabadságharcos Zágonyi Károly emlékezetét a református temetőben őrzi kopjafa, s Incze János Dés (1909-1999) festőművészt is számon tartják a helybeliek.

Zágoni Zágonyi Károly ősei a háromszéki Zágonból, Mikes Kelemen szülőfalujából rajzottak a Szamos-Tisza közére és a Debrecen körüli hajdú-vidékre. A család 1821 őszén kerülhetett Szinérváraljára, 1822. október 19-én már itt született meg a család Károly nevű gyermeke. A korán félárva sorsra jutó Zágonyi előbb Szinérváralján, majd a híres máramarosszigeti Református Líceumban tanult. 1848 szeptemberében a Maróthy János vezette Szatmár megyei önkéntes lovas nemzetőrszázad tizedese. Részt vett a Katona Miklós vezette Kővár-vidéki csatározásokban, majd a Bem tábornok vezetésével újjászervezett erdélyi hadseregben harcolt. Egyes történészek szerint mint huszárfőhadnagy kétszer is ott volt Bem apó közvetlen megmentői között. A világosi fegyverletételt követően fogságba esett, majd megszökött, s több társával együtt kalandos úton Amerikába hajózott. Az 1861-1866-os amerikai polgárháború kitörésekor őrnagyi rangban, önkéntesként állt az északiak közé, akik 1861. október 25-én éppen az általa vezetett lovasoknak köszönhetően aratták első győztes csatájukat a déliek felett, több mint tízszeres túlerő ellenében, s egész Missouri államot felszabadították. A springfieldi halálroham, vagy más néven „Zagonyi’s death ride” (Zágoni halállovaglása) bevonult az amerikai történelembe, s mint ilyen később a washingtoni Capitolium falára is felkerült, ahol ma is látható.

Incze János Dés 1909. október 19-én született Szinérváralján. Már gyermekkorában nagyon vonzotta a festésrajzolás, a család szűkös anyagi lehetőségei azonban arra kényszerítették, hogy a gimnázium alsó osztályainak elvégzése után kenyérkereső foglalkozás után nézzen. Kertészkedni kezdett édesapja mellett, majd boltosinas volt szinérváraljai kereskedőknél. Később Kolozsváron az Iris porcelángyár festőműhelyébe került, amely akkoriban jó gyakorlóteret biztosított a művészjelölteknek (innen került

EMBEREK, VÁRAK, TEMPLOMOK, EMLÉKHÁZAK 231