Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE

mikor a legszebb - annak nincs fokozható határa. [...] Ki tudja elbírálni, hogy az Istennek természeti alkotásában melyik a szebb? Elragadóan szép valamennyi! És ezzel az itt fellelhető sok-sok természeti szépséggel párosul az ózondús fenyőillattal fűszerezett tiszta jó magaslati levegő. Balzsamos napsugár. A körbeölelkező hegyoldalak ezernyi forrásának patakká duzzadt kristálytiszta vize. Mindennek élvezete, éltető eleme a városi robotban elcsigázott ember szervezetének, csak élni kell vele lehető leggyakrabban. Ezért építette ide az E.K.E Gután Osztálya menedékházát”. (Tréger Lajos)

A menedékház felépítése (1935) előtt is volt hol meghúzódnia az idelátogatónak, mégpedig az izvorai erdészházakban. A házakat - építőjükről - Molcsányi-telepnek is nevezték. A turistaegyesület-szervező Siegmeth Károly a Rozsályról ereszkedett le ide, ahonnan „egy és egynegyed óra után érkeztünk egy erdőritkáson elhelyezett izvorai telephez, a két házból álló Molcsányi-telephez. Érdekes, hogy Molcsányi erdőmester e házakat a maga ültette fenyőkből építette. Itt találkoztunk Glatz festővel, ki a két ház egyikében rendezte be műtermét, s itt a magasban, az itteni viszonyokhoz képest jól-rosszul élte világát.”

A Nagybányán nevelkedett Eerenczy Béni is szívesen emlékezik vissza az izvorai nyarakra. Öt évtized múltán is lelkesen ír az ott eltöltött időkről: „Most is látom a kb. ezerholdnyi zöld rétet, körülvéve magas, elég öreg fenyves erdővel. A rét közepén hatalmas öreg tölgyfa áll egyedül, nagy terebélyes koronával. A faházak csoportját, ahol lakunk, a réttől karámkerítés választja el... Tíz éves lehettem, amíg Glatzzal együtt laktunk ott... Ő akkor nagy turista volt, és nem tudom, hogy nem ő volt-e az, aki felfedezte az Izvorát. Amikor együtt voltunk ott, minden délután kivonult a motívumához, fel a Rozsályig sietett serényen. Egy pásztort festett az esti napsütésben, amint juhait nagy karlendítéssel tereli... Szép kép volt, a naplemente vörös-arany színeit apám is akkor kezdte keresni és festeni... Úgy emlékszem, hogy apámon kívül talán senki nem tartózkodott a nagybányai festők közül hosszabban ezen az erdésztanyán”.

Az Izvora a hatalmas réttel ma is megvan, a nagy csordák a karámmal és a faházakkal azonban eltűntek. Az erdészházat és az 1935-ben épült EKE-házat átépítették. Szállodák és üdülők épültek, amelyek elég gyakran cserélnek gazdát, bérlőt.

202