Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

A VERESVÍZI-VÖLGY

A Morgó keleti, délkeleti lábait a Veresvíz pataka határolja. Nevét a vasoxid által veresre festett színétől kapta. A hosszú, elágazó patak völgyét a Morgón kívül a Kőalja, Szüküllő, Dongás, Szarkarét őrzi. Rövidebb ága a Fekete-patak és a Szüküllő egyesüléséből keletkezett. Főága mellett bányák sorakoztak.

Bár az itteni bányákról csak a XVIII. sz. második felétől kezdődően vannak hiteles adataink, a völgy házairól, kertjeiről, kaszálóiról, szőlőiről, gesztenyéseiről már a XVII. század első felében tanúskodnak okleveleink. A patak kízes vizét a XVII. sz. első felében gyógykezelésre használták („veresvízi feredőket” említ egyik oklevelünk). Később a védett völgyben egyre inkább sokasodnak a virágoskertes bányászházak. A XIX. század végén a hosszabb-rövidebb ideig városunkban tartózkodó festők is itt találnak szállást, s nem egy közülük itt is telepszik meg. Nem csak azért, mert ezek a házak a Jókai-domb közelében voltak, hanem azért is, mert „ez a külváros olyan bűbájos volt, hogy már miatta megértettem volna, ha a festők beleszerettek ebbe a helybe. Csupa kert, csupa virág, csupa illat. A kis bányászházak előtt virágágyások, ablakukban virág, mögöttük meg egymásba hajló gyümölcsfák”. (Tersánszky Józsi Jenő)

Az egykor itt letelepedett festők már eltávoztak; utolsó volt köztük a két nap híján száz évet élt Csikós Antika néni. A kízes víz mellett ma már nincs fakádas gyógyfürdő, s a virágos kertes-ablakos bányászházak nagy része is eltűnt. A Hármas Tölgyesnél viszont pad és asztal fogadja az oda felsétálókat.

A FOKHAGYMÁS VÖLGYE

Kétségtelen, hogy legtöbb sétálónk régen és talán jelenleg is a Fokhagymás völgye felé irányította, irányítja lépteit. „Mikor a napsugaras domboldal helyett a patak menti hűs völgyet keressük, a ligeti sugárútról a lövöldénél kimegyünk a Fokhagymás melletti útra, s ezen felsétálva élvezzük az út menti patak csobogását, az utat beárnyékoló falombok susogását, a csicsergő madarak szökdécselését, s az erdő sötétjét áttörő napsugarak csókoló simogatását”.

SÉTÁK NAGYBÁNYA KÖRÜL 191