Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)
Tartalom
182 NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE frissen gyalulva, vadonatúj. És körülötte a vidék a tavasz hamvas pompájában, a domb élén óriási gesztenyefák, sötétzölden keretezve a pázsitos domboldalt..., alantabb s a szemközti hegyoldalon a virágzó gyümölcsfák, gyöngéd rózsás-fehér fátyolban, a bárányfelhős ég alatt, - úgy fogadtak minket, mint az Énekek Énekében a menyasszony mosolygása a szerelmes vőlegényt. Akik átélték ezt az installációt, soha nem felejtik el. És a nagybányaiak szinte félve kérdezték: meg vagyunk-e elégedve? Tetszik-e? Jó lesz-e a műterem? - Disznóól - mondta Hollósy vadul, s hozzátette: lesz majd akkor, ha mi benne leszünk. - Szegény öreg Törökfalvi Papp Zsigmond majd elájult, amikor a mondat első szavát hallotta.” A hangulat teljesen feloldódott, amikor a mester örömében messze elhajította a kalapját. A nagybányai Réti István, kissé talán elfogultan, de érzéseihez híven írja: „Soha nem volt még ilyen szép iskolahely a világon; sem ilyen áhítatos munka, mint itt, nem folyt sehol.” A Nagybányától évtizedekig távol élő Tersánszky többek között erre az első festő-műteremre is gondolt, amikor így válaszolt az őt hazacsalogató Szász Károly nagybányai tanárnak: „Hátha nem lelem a Liget feletti fenyves hegyoldalban a bedeszkázott szénatartóból való festőiskolát sem, aminek fala tele karikatúrával, ami egy darab művészettörténet, ami múzeumba való műemlék?” A környezetét átalakító ember sok mindent kiirtott, lerombolt abból is, amit érdemes lett volna megtartania, megőriznie. A fenyő- és gesztenyefák egy része rég eltűnt, az egykori „festőiskola” hozzávetőleges helyén azonban pár évvel ezelőtt egy új, félig nyitott deszkafészert építettek. Érdemes a Jókai-dombra felkapaszkodni, gyönyörködni a városban, a tájban... és emlékezni. Ha időnkből és erőnkből telik, sétáljunk feljebb, a minoriták egykori gyümölcsösén keresztül. Még csak a helyét sem találjuk annak a csőszkunyhónak, amelyben a pénztelen Klein József mézesheteit töltötte ifjú feleségével. Feljebb, a csúcs alatt utunk egy hatalmas, „megmászhatatlan” andezit oszlop mellett halad el. Ez a Szűzkő. Nevét onnan kapta, hogy „kopár sziklafalán a nép fantáziája a boldogságos szűz és a kis Jézus alakjainak körvonalait véli fölfedezni.” (Palmer Kálmán)
