Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

Séták, kirándulások Nagybánya kőiül és távolabb

V legtöbben, akik városunk környékének szépségeiről írnak, Petőfit idézik: „A táj olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet”. „És ha Petőfi, a természetnek e mélységes megfigyelője, aki ennek a tájnak szépségeit annyira leikébe tudta olvasztani, olyan szépnek találta e vidéket, légy megnyugodva kedves olvasóm, te sem fogod megbánni, ha rövidebb sétáinkon, vagy hosszabb kirándulásainkon velünk tartasz.” (Palmer Kálmán) Mai, sok gonddal járó, sok erőfeszítést kívánó életünkben szükségünk van ezekre a sétákra, kirándulásokra. Nemcsak azért, hogy észrevegyük a körülöttünk lévő szépet, hanem azért is, hogy könnyebben megbirkózhassunk mindennapi problémáinkkal, bajainkkal. Ha csak pár óra áll rendelkezésünkre, sétáljunk fel együtt a városunkat észak felől szegélyező, az Alföldről érkezett költő által „roppant magasságú hegyekének nevezett dombjainkra, vagy ezek közé mélyen benyúló völgyeinkbe. Gyönyörködjünk együtt azokkal akik előttünk járták ezeket az utakat, s versekben, prózában, képekben örökítették meg mindazt az érzést, gondolatot, emléket, amit a látvány keltett bennük. Ha több időnk van, irányítsuk lépteinket igazi hegyeink, a Szeptember végén Rozsálya, Ferenczy Károlyék Forrásligete, a Bódi-tó fölé púposodó Feketehegy, vagy a Pintye legendák Gutinja felé, hogy valóban „roppant magasságú” hegyeinket is megismerjük, megszeressük, vagy ha már jártunk ott, ismereteinket gyarapítva emlékezzünk.