Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)
Tartalom
NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE séggel működtek az államosítás után a „szabotáló” kapitalistáktól erőszakkal elvett, és hozzá nem értő proletár kezekbe adott üzemek, bányák. Vagy arról, hogy egyes falvakban hogyan ment végbe a kollektivizálás. Kik voltak az áldozatok, a kinevezett „kulákok”, s megúszták-e élve a Duna-csatornánál, vagy kivégezték őket minden ítélet nélkül, hogy még dokumentum se maradjon utánuk? Kik voltak a proletár diktatúra hóhérai? Megannyi válaszra váró kérdés. S ha nem nézünk utána ma, holnap már késő lesz, hisz kihalnak az egykori áldozatok, tanúk, s amit a korabeli újságok megírtak, az éremnek csak egyik, szemfényvesztő oldala. Ez is történelem a javából, van annyira fontos, mint egy templom renoválása, vagy egy új iskola megnyitása. Könyveink ma már nem a millennium romantikus, régi dicsőséget idéző hangulatában készülnek. A megmaradásért folyó küzdelem keserves harcát vívjuk. Tanúi vagyunk annak, hogyan süllyesztik el múltunkat, történelmünket. Elég elmenni a múzeumokba, vagy részt venni a hivatalos intézményeink által szervezett évfordulós ünnepségeken, könyvbemutatókon, értekezleteken. Nem bántanak, csupán tudomást se vesznek arról, hogy évszázadokon át mi is lakói voltunk e tájnak, mi is termeltünk anyagi javakat, művészi értékeket, és mi is véreztünk, ha ellenség tört ránk. Ezért kellett külön megünnepelni a festőtelep 1996., vagy a múzeumalapítás 2004. évi centenáriumát. S mi is ezt a tendenciát segítjük, amikor emléktábláinkat templomokba, belső udvarokra rejtjük el. így az sem csoda, hogy az 1992- es népszámlálás óta 28 ezerről 20 ezerre apadt a megyeközpont magyar ajkú lakosainak a száma... Sürgős feladatunk lenne felmérni mindazt, ami történelmi kincseinkből napjainkig megmaradt. Nem csak azért, hogy utódaink - ha lesznek - száz év múlva is a Palmer Kálmán által ránk hagyott leltárhoz közelítő emléket kapjanak, hanem önmagunkért. Bizonyítandó, hogy nem éltünk hiába, és a történelem árja sem sodort mindig kedve szerint. Ezekkel a gondolatokkal kívánjuk útjára bocsátani új sorozatunk első kötetét. 10
