Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)
Tartalom
116 NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE esperes otthonát, beleszeretett annak Irén nevű leányába és 1899-ben feleségül is vette. 1903-ban, tehát még a régi templom számára festette meg a már említett oltárképet. A Felsőbányái utca és a Vár utca (1 Mai) sarkán áll az 1802- ben újjáépített és kibővített Fekete Sas fogadó, később városháza, majd bő három évtizeden át bíróság. A barokk épület Felsőbányái utcai emeleti ablakai között márványtábla hirdeti, hogy „itt szállt meg Petőfi Sándor 1847. szeptember 8-án.” Az erdődi esküvő után az ifjú férj Júliával a kohói kastély felé igyekezett, melyet gróf Teleki Sándor a mézeshetek idejére rendelkezésükre bocsátott. Hogy miért nem érhettek estig célhoz, arról a költő így számol be a XV. Úti levélben: „Misztótfaluban eltört egy kerekünk. Egyéb következése nem lett a dolognak, csak hogy az itteni késedelem miatt másnap érhetünk Kohóra. Az éjt Nagybányán töltöttük a fogadóban... házasságom első éjét fogadóban, nem hiába vagyok a csárdák költője!” Az épületet az Európai Unió támogatásával újították fel, jelenleg mint üzletkötő központ működik. Ezzel ki is értünk Nagybánya hangulatos Főterére. Körbetekintve ma is érezzük, mennyire igazak Petőfi másfél évszázaddal ezelőtt írt sorai: „Nagybánya ószerű épületeivel, s gót tornyával, mint egy darab középkor, mit itt felejtett az idő.” Ezt látja Móricz Zsigmond is, amikor 1908 tavaszán körüljárja a Főteret, adatokat gyűjtve a Magyarország Vármegyéi és Városai Szatmár Vármegyét ismertető kötete számára: „nagyon érdekes lenne visszapillantani a mai Nagybánya ősére, a kis Asszonypatakám, amint 1347 őszén, a nagy tűzvész után újraépült, s pezsgő munkakedwel pótolta a hiányokat. A középkorban az ilyen tűzvész volt az egyeden módja a városrendezésnek. Ilyenkor a leégett utcák sorát egyenesebbre szabták, a piacot kiszélesítették, s az újraépülő házaknál rendet tartottak.” S valóban, az utcák, amelyek a múlt század első évtizedeiben
