Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

- ahogyan a Cinteremben is áll még az iskolaépület, amelyben legkedvesebb tanára, Németh József (az író Németh László édesapja) keze alatt nemcsak osztályának lett éltornásza, de tájaink történelmét is magába szívta.

Gyermekkorának városa, a XIX-XX. századi Nagybánya sajátos világa, hangulata, figurái, a társadalom peremére sodródott emberek sorsa elevenednek meg műveiben (A félbolond, Mese az Agrólszakadt Igricről, Kakuk Marci, A bátor nyírőlegény). Élete rendhagyó volt, mert - ismét Bajor Andort idézve - „úgy alkotta meg, hogy felnőttként, sőt öregemberként is szabad ifjúkorát, boldog függetlenségét élhesse tovább, hogy folytathassa játékos kalandozásait, hogy továbbszőhesse ifjúkori álmait. így lett egyszemélyben festő és műkedvelő zeneszerző, kabaréművész, furulyás és remekművű irodalmi alkotások szerzője... és maradt a szegények szegény írója. Nem a siker híján, hanem mert csakis a szellem gazdagságát becsülte. De ebben mindent: minden tudást és művészetet.”

A ’60-as évek elején Szász Károly nagybányai tanár meglátogatta városunk évtizedek óta Budapesten élő szülöttét. Sok mindenről beszélgettek, de Tersánszky kérdései egyre-másra Nagybányát célozták. Végül a látogató kertelés nélkül megkérdezte: több évtizedes távoliét után miért nem látogat haza? A felelet gondolkodás nélkül jött: „Bennem szülővárosom úgy él, ahogyan gyermekként, ifjúként megismertem, megszerettem. Tudom, hogy - mint annyi más — ez a város sem az már, mint ami akkor volt. Nem szeretném ezt a bennem élő képet összetörni.” Nem is törte össze. Ezzel a töretlen képpel távozott 1969- ben oda, ahol tovább szőheti „rendhagyó” világát.

Városnéző utunkat a Zárt utcában folytatva, rövidesen kiérünk a Felsőbányái utcára (Vasile Lucaciu). Ott mindjárt meg is állhatunk, hiszen balra tőlünk az egykori görög katolikus katedrális (1948 óta görög-keleti templom) tornya magasodik az ég felé. A görög katolikusok már a XVIII. sz. első felében fatemplomot építettek ezen a helyen, s a század második felében annyira megerősödtek, hogy 1771-ben megkezdhették egy kőtemplom építését. Nem sokkal később ugyanebben az utcában felépítették a paplakot, és nem messze tőle a kántor lakását is. А XVIII. század végén felépített kőtemplom egy évszázad múlva már

1 0 NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE