Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)
Tartalom
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK J^IISTIDIEISr VASÁRNAP Nagybánya, 1908. Március 15. — 11. szám. XXXIV. évfolyam. Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4. K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : JFelsőbányaí-utca 20. szám alatt. üzleti hirdetések négyzelcenliméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. MÁRCIUS 15. jpigy szikra kellett csak s a lelkesedés megrázta a szírieket. Onnan visszaverődve végig járta az áldott rónaságot, hegy-vülgyes helyeket szerte a hazában. Egy szikra kellett, hogy az emberiség iránt meleg szeretetet érzők megérlelt eszméje hóditó útját megkezdje. Csak egy villanás kellett, s a szabadságra megérett nemzet a szolgaságban sínylődök nagy tömegével a jogegyenlőségnek áldásait megfelezte. , Megosztotta nagylelküleg a jó testvér benső szeretetével, az igazságnak mélységét megértő nemes indulattal. (Lak arra alkalmas nap ^ kellett, hogy az igazságnak egy uj korszakot bevezető ereje menyilatkozhassék, áthassa a népnek agyát s belemarkoljon milliók szivébe. Márczius 15 volt az a nap. Örök emlékezetességü történelmi napunk. Egy korszaknak a megnyitója. Hirdetője a nemzet érettségének. Soha le nem rombolható emlékoszlopa a magyar nemzet nagyságának. Mig magyar lesz, mig Magyarország fennáll, mig az emberiségben a szabadságszereletl él, mindig emlékezetes nap marad. Tanulság lesz és marad mindenha a művelt emberiségnek!! Tavaszi verőfénynek rügyfakasztó napja márczius 15 jövel! Légy továbbra is ébresztője a szabadságot megértő és megérdemlő nemzetnek, mint voltál a múltban. Fényedet látni, erődet csodálni, érezni óhajtjuk. Úgy jöjj hozzánk, mint meteor. Villanásod, varázserőd ihlessen meg. Törjön ki, újuljon meg a lelkesedésünk tőled! Dördüljön meg az ég s derüljön fény hazánkra általad újra!! Úgy hass át bennünket, hogy az emberek testvériessége alatt ne a képmutalás, ne egymás kijátszani akarása legyen, hanem az emberek önzetlen szerelete. Légy érzésünknek tisztítója, gondolatunknak megtermékenyítője. Forraszd össze a különböző érzésű embereket úgy, amint összeforrasztottad akkor 60 évvel ezelőtt. Jövel márc. 15. Győzz meg bennünket újra és ismét arról, hogy az általános, örök igazságokért lievülő emberek miképp egyesülnek nagy munkára, feledve mindent, ami kicsinyes, ami hétköznapi. Győzd meg e nemzedéket arról, hoev az emberszerel, örükkön-örökké fenmaradt. igazság, amelyet gyakorolni mindenkinek kötelesség. Győzz meg arról, hogy a közjóért végzett munka nem teher és nem áldozat, hanem önmagunkat és másokat értékesebbé tévő és nemesilő kötelesség. Győzd meg a mai nemzedéket, hogy a hazaszeretet önzetlen munkásságot, lelkesedést és fáradságot nem ismerő buzgalmat kíván. Márc. 15 gyönyörű tanulságokat nyújt. Ezek egyike, hogy erőteljes nemzedék nagytettekért s fenkölt eszmékért hevülni képes s kész. Az egész magyar társadalmat s igy mindenkit érdeklő tanulság ez. A másik pedig az, hogy az emberiség javát szolgáló nagy eszmék a tiszta lelkű és gondolkodású embereket egymáshoz fűzik. Képessé teszik az embert arra, hogy magasabb szempontból nézze az embertársakat az egész emberiséget; azokat az ideálokat, melyek az emberi haladásnak feltételei, megszeretteti. Emeli az emberiség iránt való rokonszen vünket s nemzetünknek megbecsülését mélyíti bennünk. Az emberiség iránt táplált jóindulat mellett fokozza a fajszeretetet. Lemondásra, áldozatkészségre, munkásságra lelkesít. A régi népek jelentőségteljes napja, márc. 15. Nemzeti ünnnepünk évfordulója, csakhogy megérkeztél. Bárcsak megérkezésed a szabadságban megújulást, a függetlenségben diadalt, a testvériességben összeforradást hozna a magyar hazában! Vajha milliókat úgy tudnál egyesíteni, mint 60 évvel ezelőtt! Ihlesd meg a lelkünk, reszkesse meg a levegői újra a nagy eszméért való lelkesedés hazánkban! Egyesilsen a haza boldogságáért való munka s az a törekvés, >hogy rabok tovább nem leszünk!« székely Árpád. A negyvennyolcas zászló alatt. Már csak ketten-hárman csoportosulnak alatta, de annál szorosabban simulnak hozzája az agg harcosok. Az utolsó honvédnek sírjára oda lehet tűzni majd a zászlót, nem lesz aki kövesse! Tíz év előtt, a félszázados forduló alkalmával még harminchétén ültek ugyanezen lobogó alatt: Nagy Sándor, Boltye Kosztán, Marosán Alexa, Bisztriczán Juon, Labdáczky Márton, Papp György, Kolba Mihály, Zegrán János, Miháli Ábrahám, Kozmucza Juon, Figuli Ignác, Fiam Márton, Baczay Károly, Makray Mihály, Labonczky Imre, Incze József, Molnár András, Jehota Jakab, Hudoba Gusztáv, Kovács Lőrinc, Apostol János, Beregszászy Sámuel, Sziberth Adolf, Monoki János, Madarász Péter, Argyelán Mihály, Brebán Vaszalj Dávid Gábor, Papp Vaszali, Papp Demeter, Petiik György, Kovács Péter, Joszip János, Siskovics István, Deák Károly és két névtelen, aki időközben meghalt s elfeledték. Harminchétén voltak a jubiláns képen s nehányan lehettek még azonkívül is. Most, 1848. márc. 15. hatvanéves emlékünnepe alkalmából lluszthy Mátyás fényképészszel az a gondolatunk támadt, hogy a még életben levő nagybányai honvédek arcképét megörökítjük. A honvédek szives készséggel pártolták az eszmét s ime bemutatjuk itt legszebb jubiláns emlékül a tisztes hadfiak kicsiny csoportját. Joszip János és Siskovics István nagybányai honvédek Budapesten élnek a menházban. Nagy György ny. műszaki tanácsos, volt városi mérnök, 1848-as tüzérhadnagy a kép felvétele alkalmával beteg volt, nem hagyhatta el a házat s igy sajnálatunkra nincs a képen, Thaisz Péter, a ki 16 éves korában Kazinczy mellett szolgált a 121 zászlóaljban, mint őrmester, szintén nagybányai fiú, jelenleg budapesti lakos, de a többiek aztán mind láthatók itt. Szabad legyen őket bemutatnom a nagybányaiaknak, hátha nem ismerik úgy, amint megérdemlik. A nézőnek balkézfelől, de a valóságban a jobb szárnyon áll kalappal kezében Ладу Sándor, nem hiába viseli az egyik aradi vértanú és vitéz hadvezér nevét, de a harcban is ott igyekezett lenni mindig a jobb sZi\rnyon s kivette részét a hazafias áldozat-T
