Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)
Tartalom
338 1848-1849 NAGYBÁNYÁN Június elején tartottam híveimnek egy tanácskozmányt, hol a Nemzet Gyűlésre fölterjesztendő Cath[olikus] kérelem, melyben az egyházi s alapítványi javak s tőkéknek] a Ministeriumtól függetlenül, egyedül a katholikusok által szabadon kezeltetni sürgettettetek - egyértelmüleg elfogadtatott és általunk is aláíratott. Júliusban a Szatmári megyének 20 esztendős főpásztora, N[agy] Méltóságú Hám János püspök úr ő Kegyelmessége, Ministeri fölterjesztés következtében, ő Felsége 5. Ferdinánd Király által Esztergomi Érsekké s Ország Primássává kineveztetvén, megyénk csak egy szépen hízelgő jövőnek reményében viselte Néma árvaságát. Az általános választások között, melyeket a forradalmi új korszak hozott a Honra, az egyház is némi javítás vagy újítások után sóvárogván, közsürgetésre, mit rajongó eszmék nyomasztóbbá tettek, Kalocsai Érsek, gr. Nádasdy Ferencnek ő K[e]g[yel]m[es]sége Magyar Egyházi Zsinatot hirdetett, melyet mindenhol egyház megyei tanácskozmány megelőzvén, Szatmáron September] hó 9, 10, 11-én tartott. E nemű tanácskozmányban, a megye részéről az országos zsinatban képviselőkül Tóth Károly, Nagykárolyi kerületi esperes és Vállaji plébános s Smoczer Ignác N[agy] Bányai plébános szavazat többséggel elválasztattak. Azonban, mint sok más, úgy e némileg szükséges s okos mérséklet mellett üdvössé is válható szent igyekezetei, nyom nélkül seperte el az idő vihara, mely lassanként, de szemlátomást nehezebb alakot öltvén magára, a bekövetkezett borús napokra előkészíthető a vérmes reményekbe el nem kábultak eszét s kebelét!!! Szeptember havában, a tizedvesztés által elszegényült s így minden jövedelmétől megfosztva lett. [...] Október hó elején Répásy Josef úr Szathmárra tétetvén segéd lelkészül, helyébe Bárvik János úr jött ki. Másfél havi itteni működése után, a félelmetesnek tetsző vidéki körülmények miatt, Bokita Márton úr rokonához költözött a Nyírbe. November és December hónapokban a városiak közül gyermekek is, de különösön Sváb nemzetőrök többen elhaltak Cholerában, mit részint a folytonos esős, nedves, ködös idő, de részükről leginkább a szigorú tábori élet okozott. November 25-ikén történt a nevezetes szerencséden Deézsi-futás, mely rémületbe hozta a város lakóit, kik közül többen házi tűzhelyeikről távolabb menekülének. E napok borzasztó volta igazolá a Sz[ent] írás szavait: Ne legyen futástok télen! Minek veszélyességét tapasztalá az első és utolsó Magyar Nemzetgyűlés is: akkori egész kormányával, a Honvédelmi Bizottmánnyal Pestről e hó és év végével Debrecenbe menekülni kényszerülvén!
