Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)
Tartalom
288 1848-1849 NAGYBÁNYÁN nemzetőrök, az ezek kiállítását 1848-ik év Augustus 13-ról 782 szám alatt kiadott ministeri rendeletben kitett s kellőleg meghirdetett azon világos feltétel alatt állíttattak ki és csaptak fel önkéntesen, miszerint a győzelem kivívásáig hadi szolgálatban lenni tartoznak, minél fogva önként következik, hogy a jelen körülmények között, midőn a győzelem még kivíva nincs, de sőt a haza ügye még mi több kart s fegyveres erőt igényel, az ezen jelentésben érintett s haza jött önkéntes nemzetőrök végképp elbocsájtottaknak nem tekintethetnek, hanem tett lekötelezettségöknél fogva a haza győzedelmének kivívásáig rendes honvédi szolgálatot tenni tartoznak - minél fogva a bemutatott eredeti hitlevelek felküldése mellett, a hadügyi ministeriumhoz felíratik, miszerint ideje előtt haza tért önkéntes nemzetőrökkel tett kötelezettségökhöz képest rendelkezzék. NBVL, 34-es leltár, 222. sz., 97.1. 362. 1849. május 23., Nagybánya. A városi közgyűlés határozata a volt jobbágyfalvak és a város közös határainak kijelöléséről és a falvaknak a városi legelőktől való eltiltásáról. Fésűs Menyhért polgármester és küldött társai folyó évi j[egyző]könyvi 179. szám alatti megbízatásuknál fogva jelentik, miszerint a szomszéd falusiakkal az e város határában a faizás és legeltetésre nézve kötendő szerződés eránt f[olyó] év május 20-án kitűzött határnapon értekezni és szerződni kívánván, e napra csak az Alsóújfalusiak és Lénárdfalusiak jelentek meg. Az Alsóújfalusiak nevezetesen a város határában használandó legelőért 40 p[engő] f[orin]tot ígértek, a Lénárdfalusiak ellenben éppen semmit, nyilatkozván, miszerint ők szándékoznak e részben a kormányhoz folyamodni. Következőleg ekként a falusiakkal az érdekelt szerződés meg nem köttetett, ennek folytában 469. Felvétetett Felsőújfalu közönségének írásbeli nyilatkozata, melyben kijelentik, miszerint el nem fogadhatja a városnak azon ajánlatát, hogy marháiknak a város határáni járásért napszám bért, vagy pénzt fizessenek, hanem inkább legelőjök kijelölt határával megelégedni kívánnak, minél fogva kérik a hatóságot, hogy az öt év[vel] ezelőtt határvonalt újólag jelöljék ki, hogy a legeltetésre a netovábbat esmerhessék s ha marháik a határon túl lépnének, ellenök az 1840-ik évi mezei rendőrségi cikkely alkalmaztassák. [Határozat]: Miután ezen jelentés szerint a falusiakkal, marháiknak a város határáni legeltetése iránt az egyesség és szerződés nem sikerülhetett, a város határáról kitiltatni rendeltetnek. Az e részbeni biztos intézkedhetés végett a város és a szomszéd faluk közötti határvonal újabban megjáratni és kijelöltetni határoztatik. [...] NBVL, 34-es leltár, 222. sz., 98.1.
