Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)
Tartalom
232 1848-1849 NAGYBÁNYÁN 1848-ik év November 25-én tért vissza városunkba a Katona Miklós táborának szomorú maradványa, de még mindig 16 ágyúval. November 26-án a főparancsnok és néhány vissza tért századosok által hadi tanácsban elhatároztatott és a városi nép előtt kimondatott, miszerént e város védelmére még elég erő van s az védetni is fog. E határozat a nép előtt kimondatván, „éljen” kiáltással fogadtatott és a város nemzetőrsége azonnal előőrökül a határszélekre ki is rendeltetett. November 27, 28, 29-én a város védelmére határozott erő, a katonai egyének egyenkénti eltűnése által borzasztóan leapadt, de az ágyúk még mindég itt voltak s a város népe a várost megfeszített erővel sáncolta. November 29-én e szomorú emlékű napon Polgármesterünk délután 2-3 órakor vette Katona Miklósnak következő tartalmú levelét, melyet szóról szóra ide iktatunk, az ellenünk gyalázatos cikk cáfolata végett is szükségesnek találunk. A levél így szól: „A Nagybányai Tábor főparancsnokától Nagybánya városának Nagybánya, November 29-én 1848. Urbán tábora oly erővel nyomulván elő, melynek jelenleg ellenállani nem vagyunk képes, ennél fogva azt parancsolom, hogy azon esetre, ha e város magát biztosan védelmezni nem tudja, minden áron fegyvereit szállítsa Szathmárra fedezett mellett. Katona Miklós m[agyar] k[irályi] őrnagy.” Es e levél vétele után 1 órával e városban többé sem katona, sem ágyú nem volt, csak az Erdély felé kiállított nemzetőr őrszemek, kik hihetőleg, a hirtelen vissza vonulásnál ott felejtettek s csak 9 órakor estve nyomultak társaik után. A kormánybiztosok még előbb mentek el. A városnak borzasztó állapotját, kínos érzését, melybe a 16 ágyús sereg ily rögtöni megsemmisülése által sűlyedt, leírni leheteden. Elhagyatva barátainktól, kik védelmi eszközzel bírtak, elhagyatva, még pedig oly hivatalos értesítés mellett, hogy a közelgő Urbán seregének ágyúikkal együtt, ellenállni nem képesek, e város lakosságának pedig fegyvere nem volt - mert alkalmas, szuronyos fegyvereit 100 darabot, még Augustus havában, sürgető ministeri rendeletre, Pestre felküldte - ily levert állapotban tehát az önvédelemről még gondolni se lehetett éspedig ezen felül körül vala véve idegen elemű néppel, melyben a tábor, táborzása közben maga iránt rokonszenvet gerjeszteni ugyan csak nem igyekezett - és így alaposan félni lehete, miszerint a felbőszített, kipusztított nép közül bosszút kereső egyes rabló csapatok alakulni fognak. E szerencséden helyzetben érkezett hozzánk Urbánnak November 30-án este 5 órakor postán küldött levele, melyben a várost maga feladására felszólított, feltételeket tűzve ki, melynek esti 7 óráig múlhatadanul leendő teljesítését, a város megsemmisítésének terhe alatt követelte. E város irtóztató elhagyottságában, midőn a védelemről gondolni sem lehetett, Urbán felhívásának engedni kéntelen volt, s
