Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)
Tartalom
216 1848-1849 NAGYBÁNYÁN mennyiben az ügyek rögtöni intézkedéseket igényelnének, úgy hogy a közgyűlést mindenkor öszvehivni nem lehetne - teljhatalmú választmány neveztetnék ki. [Határozat]: Az indítvány közhelyesléssel fogadtatván, választmány tagjául Fésűs Menyhért polgármester, Csausz István főbíró, Tordai István főkapitány, Nyíró József tanácsos, Smolczer Ignác, Szendi János, Csanálosi György, Hell János képviselők és Szathmáry Sámuel bányászati főügyelnök kineveztetnek oly utasítással, hogy az előfordulandó közügyekre nézve belátásuk szerint intézkedjenek s eljárásukról vezetendő jegyzőkönyvük a közgyűlés elébe a maga idejében felmutatandó lévén. NBVL, 34-es leltár, 218. sz., 511.1. 231. 1848. december 6., Nagybánya. A városi tanácsnak az Urbán előtti meghódolás okairól, a polgárok bizonytalan közérzetéről és a Szatmár felé visszavonult kormány csapatok által elhagyott fegyverekről tett jelentés fogalmazványa. 3802. Dec [ember] 16-ról. Honvédelmi Bizottmányhoz Szathmár. Tisztelt Honvédelmi Bizottmány! A legkínosabb és aggasztólag kétes a mi állapotunk, melyben jelenlegi iszonyatos elhagyottságunkban kínlódunk. Leheteden lefesteni a nyomasztó állapotot, a kétségbe eséssel határolt levertséget, melybe városunk népe jutott, midőn egyrészről az ezerekre ment magyar tábor által teljesen elhagyatott, az ellenkező tábor által pedig a legborzasztóbb fenyegetések között, maga feladására kényszeríttetett. E veszély ugyan pillanatra az Isten gondviseléséből közbejött szerencse miatt tőlünk elvonult, de korán se vonult el úgy, hogy a végveszélyt is okozható veszedelem teljes megszüntetése felett csak legkisebb reményt is alaposan gerjeszteni s azzal magunkat vigasztalni bátrak vagy képesek lennénk. Ugyanis: Egyrészről elhagyott: a védelmi tábor is eloszolva, messze távozott, midőn előbb fő parancsnokunk által November 29-ről délután 3 órakor hozzánk küldött írásbeli nyilatkozatában határozottan tudtunkra adta volna, miszerint Urbán oly erővel nyomul elő, hogy annak jelenleg ellenállni nem képes. Másrészről pedig midőn úgy minden védelem nélkül, teljesen elhagyott állapotba jöttünk, Urbánnak a magunk megadására tett hatalmas felhívása lepett meg, melynek meghajolni s azt írásban, az általa szigorúan kitűzött határidő alatt - tudomásunkra juttatni kényszerültünk. Igaz hogy Urbán eközben, mint halljuk, Deés felé visszavonult, de miért s mi okból? ez előttünk teljesen titok s kínos helyzetünket iszonyatos bizonytalansággal gyötri. Mert eltávozott Urbán, ezt
