Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)

Tartalom

MONDÁK PINTYÉRŐL

89- Na - azt mondja a hatalmas vitéz a franc tudja, hogy kik vagytok, én nem tudok veletek mit kezdeni, elviszünk benneteket a vezérünkhöz. U okos ember, jobban belelát a fejetekbe, de vigyázzatok, mert a legkisebb csalafintaságért itt száradtok meg a kötélén. S amint látom, te hamar fogsz megszáradni, mert máris a gerincedre aszott a hasad!

Na, ezt mondja, sose féljen ü attul, csak vigye a vezérhez. Úgy is vót.

Hát így jutottak el a szatmári deákok a Pintye színe elé. Amikor Pintyének jelentették, hogy mi van, az mindjárt tudta, hogy mit kell ezekkel kezdeni. Egybül belátta, hogy ezeken nem segít a fütykös, mert ezek vagy jól kioktatott labanc kémek, vagy valami kószáló diákok, akik közül már jó néhányan álltak a vezérlő fejedelem zászlaja alá. Sőt egynémelyikkel a fejedelem úgy kegyeskedik, mintha a saját fia lenne. Tudta, hogy nagy becse van a fejedelem előtt ezeknek az emberpalántáknak. Bár csak olyanok, mint a veremben nőtt krumpli csíra. Nem nagyon van még velük mit kezdeni, de hát tudta ő, hogy jó aratásra csak akkor számíthatnak, ha jó a vetés. Ezért hát nem gatyázott velük sokat. Gondolta, ha eszük van, hadd menjenek, ha meg nincs, akkor hadd csiklandozza a szél a lábuk talpát, amíg megszáradnak a körtefán, mert oda szánta őket, ha netán be akarnák csapni. Ezért azt mondta nekik:- Ha tényleg azok vagytok akiknek mondjátok magatokat, akkor énekeljetek nekem egy olyan éneket, amelynek a dallama benne van a zsoltárban, de a szövege nincs, és nem is lesz soha, mert az nem a mennyországba vezet, hanem a ti nagyságos uratokhoz, a méltóságos fejedelemhez.

A diákok nem teketóriáztak sokat, megértették, hogy a jelszót kéri tőlük Pintye vitéz, ezért nagy méltósággal az Áldjátok az Úr nevét kezdetű zsoltár dallamára rázendítették:

Felsőbánya, Tótfalu, Nagybánya, Misztótfalu, Sikálló és Hóba, Sebespatak, Váralja.

Apa, Medgyes, Udvari, Görbéd, Batiz, Vasvári, Szatmár-Németi és Sár, Egri, Mikola, Lázár. Szárazberek és Remek,