Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
BETYÁRMONDAK 80 A zsugori gazdát az égbe se kedvelhették, mert később sok kapzsi gazdának fizette meg az adósságát Pintye kamatostul. [Nagybánya-Veresvíz] Pintye a vásárban 25. Nagyvásár vót akkor Budfalván, odagyűlt mindenki a környékről, mert az hírlett, hogy jönnek a rác kupecok, oszt mindent megvásárolnak. Mindenkinek vót eladnivalója, de még akinek nem vót, az is ment, hogy a komájával igya meg az áldomást. Úgy nyüzsgött ott a nép, mint a vadkörtefán a lúdarázs. Pintye Grigor is ott lézengett a vásárba. Csak nézelődött erre-arra. Hát egyszer csak valami vita támadt. A rácok már megbillogoztak négy ökröt, de nem akartak annyit fizetni, mint amennyit alkudtak. Már ledobták a gubát a vállukról, oszt kezdték a tüszőbül előrántani a kést, de Pintye hirtelen ott termett, az egyik rácnak úgy a gyomorszájába fejelt, hogy még a másik es felborult tülle. Fogta a rácok pénzes zacskóját, és szétszórta a nép közt. Mindenkinek jutott belőle. De akkor már megjelentek a pandúrok is, oszt üldözni kezdték, de a nagy döfős marhát mind a pandúrok útjába zavarták, Grigort meg biztatták, hogy meneküljön a hegyekbe, és rejtőzködjön el. Azután már csak a hegyekbül segítette Pintye a szegény népet, mert híres betyár lett belőle. [Nagybánya-Veresvíz] Pintye és a pandúrok 26. Pintye, a híres betyárvezér, csapatával mindig a hegyekben tanyázott. Egy napon aztán elfogyott az ennivalójuk. Elhatározták, hogy lemennek Nagybányára élelmet szerezni. Úgy is volt, de ahogy mentek visszafele, a városháza sarkán a pandúrok elfogták őket. Mielőtt kivégezték volna, megásatták velük a saját sírjukat. Ekkor Pintye arra kérte a pandúrokat, hogy hadd hozhassa ő el a sírkövét a hegyekből. A pandúrok mentek vele. Egy barlangnál Pintye rámutatott egy sziklára. A pandúrok csak nézték, hogy Pintye a nagy követ a hátára veszi. Egész úton bosszantották. Giródtótfalunál elhatározták, hogy meg-
