Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
TÖRTÉNELMI EMLÉKEK A RÉGI PÉNZVERDE 22. Nagyon régen volt az, amikor egy királynak a felesége, meg a húga, meg a többi asszonyok mindig a Zazarba mosták az aranyat. Akkor még kristálytiszta vize volt a Zazamak, oszt még teli volt a medre iszapos arannyal, csak mosni kellett. Az asszonyok mosták is, mert a királynak sok arany kellett, hogy jó katonákat tartson, mert a tatárok már Szigeten pusztítottak, raboltak. Régen volt az, akkor nevezték a várost úgy, hogy Asszonypataka. Akkor még pénzverője is volt itt a királynak a Zazar-parton. Bizony így volt. a pénzverde ma is ott van, arany is vóna elég, de pénzt ott már nem lehet verni, legfeljebb csak elverni, de hát azt máshun még jobban is lehet, a Ligetben vagy a Fokhagymáson. [Nagybánya-Veresvíz] 23 . Ez [a Mine] egy híres épület. A Zazar partján épült. Ma is látható a református templom hátánál. Mohosodik, porladozik, mint egy rossz börtön. Kilátszó téglái mintha a bányászok megalvadt vörös vércsomói volnának. Valamikor szebb napokat is megért. Az ügyes kezű cipcerek a sárga aranyból csengő aranypénzeket vertek itt. Ok hívták Mincnek ezt az üzemet, ahol azokat a téglákat gyártották, mellyel a pokolba vezető út van kikövezve. Azért tanyáztak ott régen a sárkányok meg az ördögök, mert ők voltak az útkaparók meg a felügyelők, hogy fényes úton repítsék a lelkeket, akiket megszerezhettek maguknak, a pokolba. A régi pénzverdét később átalakították aranyolvasztóvá. A hegyek napfényre hozott ragyogó lelke stócba rakva várta itt, hogy a pokol ördögei szanaszét nyargaljanak vele, s rontsák meg vele a Jóisten alkotta világot. Amikor a szegény bányászok kérdeztek valamit, Pokol - mert így hívták a nagybányai aranybányák atyaúristenit - meg a többi burzsujok mindig mást mondtak, nem a valót. Amiért itt sose mondtak igazat, azt a helyet a szegény emberek elnevezték Mincnek, Hazugnak, mivel mindenki tudta, hogy a pénz beszél, a kutya ugat; még ma is így hívják, bár már régen nem működik. Rozsda eszi a kapuját, a gaz felverte a lekövezett udvarát. Pokol is rég eltűnt már. Lehet, hogy csak a ritkán jókedvű Úristen rossz tréfája volt, hogy éppen egy Pokol nevű szegény borkúti tanítóból csinált egy ilyen világhatalmasságot, mert nem túl gyakran gyönyörködhet fáradságos munkával teremtett világában. Lehet, így
