Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
HIEDELEMMONDAK ES HIEDELMEK .43 páti régió havasi vidékein manapság Máramarostól Háromszékig viszonylag széleskörűen, ám szórványosan Erdély más tájain is ismert, és amely az erdélyi román (lásd\fata padurii, muma padurii, pädureanca, olykor frumщеЫе néven) és a ruszin (liszdvá gyivká) néphitnek is része.91 A kötet figyelemre méltó fejezetét alkotja annak a közel két és félszáz hiedelemnek a gyűjteménye, melyek négy szöveg kivételével ugyanazon felsőbányái asszony ismeretanyagából kerültek elő. A Balla Katalin gyűjtötte hiedelemközlések nem csupán mennyiségileg imponálóak, hanem folklorisztikai értelemben azzá teszi őket az a tematikai gazdagság is, amellyel az emberi élet majd minden területére és mozzanatára reflektálnak - s csak sajnálhatjuk, hogy az adatközlő nagy valószínűséggel ugyancsak bőséges hiedelemmonda repertoárja nem került kiaknázásra. E hiedelmek Felsőbányán az egyházi év jeles alkalmaihoz (karácsony, nagycsütörtök, nagypéntek) éppúgy kötődhettek, mint azokhoz a napokhoz, melyek a mágikus és ünnepi rítusokban kaptak szerepet (Luca napja, szilveszter, újév, vasárnap, kedd) - lásd: 153-173.). Több hiedelemben szerepel - mint szakrális helyszín - a templom és a keresztét, továbbá a házkultuszban is hangsúlyosan megjelenő küszöb, amely a rontó erőkkel szemben védettséget biztosító terület szélét jelentette (174-177.). Az itt közölt felsőbányái hiedelmek sorában feltűnik az érctellérre vezető bányarém éppúgy (178.), mint a már az alföldi hiedelemjegyekre utaló hiedelemlény, a gazdáját segítő, ördögi lényegű lidérccsirke (181.), valamint a vélhetőleg a helyi román néphitből megismert vámpírok (183.) és a katolikus vallásossággal összefüggő őrzőangyalok (188.) hiedelme. A természetfeletti képességű személyekre vonatkozó hiedelmek többségét a boszorkányokkal kapcsolatos közlések alkotják (184—188.), és e csoportba soroltuk egy bibliai szereplő, Szent Péter kapcsán a mennydörgés felsőbányái eredetmagyarázatát is (189.). Somossy Miklós a 20. század elején Kapnikbányán jegyezte fel, miszerint e bányavároskában „a lányok úgy böjtölnek Szent András napján, hogy egész nap semmit nem esznek és nem isznak. Este egy darab pirított kenyeret erősen megsóznak, abból egy falatot megesznek, a többit egy darab férfiruhával együtt a fejük alá teszik. Éjjel álmukban eljön a jövendőbelijük megenni a kenyeret. Ugyanúgy böjtöl a legény is, de Szent Katalin napján és egy leány fejkendőjét véve a feje alá”.92
