Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
BEVEZETES 34 jelesül nemesérc-lelőhelyek felfedezését örökítik meg népköltészeti formában (62.). Az érctellért, arany- és ezüströgöt felfedező pásztor gyakori motívuma mind az erdélyi, mind pedig a felföldi alapítási mondáknak (lásd a Hunyad megyei Nagyág felfedezését75 és számos felvidéki bányaváros eredethagyományát76), de pásztor az is, aki az erdőt járva egy véletlen szerencse folytán a Sopron melletti Brennbergbánya,77 valamint az erdővidéki Köpecbánya kőszén-kincsét felfedezi.78 A kincsmondák egy jelentős számú csoportjában is pásztor az, aki pénzkigyúlást látva vagy bármi más módon ráakad a földben rejtőző értékekre. Mint ahogy azonban a Görbe István gyűjtötte veresvízi mondaváltozat és sok más analóg folklórszöveg is mutatja, a szerencse bizony gyakran forgandó, ugyanis a kincstaláló nem lévén tudatában az általa fellelt kincs valódi értékének, kifecsegi a titkot, vagy potom áron eltékozolja azt, miáltal valaki más gazdagodik meg helyette. Kapnikbánya nevének eredetét is e román pásztor butaságára utaló naiv etimológia magyarázza (cap mic = kicsi fej), a helyi - kapnikbányai - szájhagyományban már a 19. század közepétől adatolhatóan.79 A nagybányai mondakincs méltán különleges darabjai azok a Klastromréttel kapcsolatos folklórszövegek, melyekre Görbe István ugyancsak a veresvízi bányászok körében lelt (63-64.). A Klastromréti várkastélyban egykor élt duhaj „boszorkánypapok” alakjában nem nehéz meglátni a Kárpát-medence szerte negatív színben feltűnő templomos lovagokat. A templomos-mondakör e nagybányai redakciója nyilvánvalóan az említett földrajzi név (s közvetve egy, a középkorban az adott helyen állt egyházi épület, illetve a hely egyházi birtoklástörténete) nyomán honosodott meg, és szinkronban a mondakör szilágysági80 és Szatmár megyei81 előfordulásaival, az ott élt szerzetesek bűnös életvitelét állítja a középpontba. Kivált figyelmet érdemlő az a veresvízi bányász által elmondott szövegváltozat, amely némileg romlott formában ugyan, de a mondakör leginkább klasszicizálódott, fabuláttá érett narratívtípusát jeleníti meg (63.): a mondában többnyire szereplő koldus helyett e gyűjtés szerint egy bányász marad bent véletlenül a „boszorkánypapok” templomában, és lesz szemtanúja a kolostorba hurcolt nők titkának. A Klastromrétre utaló mindkét nagybányai mondában közös elem, hogy a kolostor bűnös életet élő lakóival együtt átok következté-
