Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
TÖRTÉNETI MONDÁK 19 Szintén a belső-szatmári részek felé mutat az a Monoban feljegyzett mondaszöveg, amely Rákóczi elátkozott lányáról szól. Mint azt az intenzív nagytáji gyűjtések mutatják, e hagyomány jóformán csak a történeti Szatmár területén terjedt el, ott viszont a hagyománykor egyik leginkább ismert folklóreleme. A jelzett monói közlés (7.) e típus általunk ismert legkeletibb szövegváltozata, amelynek további szilágysági variánsai is csak a Tövishát Szatmárral határos nyugati pereméről (Bogdánd, Sarmaság) kerültek elő.7 E monda szerint maga a fejedelem átkozta el a lányát azért, mert az elárulta őt, és akinek büntetésből - itt - a Számos-hegyi vár pincéjébe zárva addig kell varrnia egy inget évente egyetlen öltéssel, amíg az átok alól valaki fel nem szabadítja. A történeti mondák legnépesebb csoportja Nagybánya vidékén is a tatárokhoz, a tatárjárás korához fűződik. E mondákban keveredik az 1241. évi mongol pusztítás és a 17-18. századi tatár betörések emléke, az egy, a Szent István-templom pusztulásáról szóló mondát (8.) leszámítva azonban egyértelműen a krími tatárok későbbi ott jártáról van szó, sőt annak is legutolsó mondaihlető epizódjáról, az 1717. évi utolsó tatár betörésről. 1717 augusztusában az osztrák-török háború részeként a Radnai-hágón át valóban betört Erdélybe egy nagyobb katonai kontingens, és gyilkolva, pusztítva végigrabolta az Eszak-Mezőséget, valamint Szatmár, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyéket. A mezőségi Széket is ekkor - Szent Bertalan napján - rohanták meg, és a gyászos eseményre azóta emlékeznek böjttel és háromszoros templomozással, és hordják e községben a hagyomány szerint a széki fekete-piros viseletét. Másutt - Beregtől a Lápos völgyéig, az Avasságtól a máramarosi részekig - mondák sora örökíti meg az akkori eseményeket. A Lápos-völgyi és máramarosi szájhagyományban e történeti mondák pozitív végkifejletet nyernek, ugyanis néhány hét dúlás után az országból a Visó völgyén át már kifelé igyekvő martalócokat Borsabánya környékén sikerrel verte szét a környékbeli nép, kiszabadítva a foglyok többségét. Hasonló sorsra jutott az a főseregtől elszakadt kisebbik tatár seregrész is, amely a Mezőséget és benne Széket dúlta fel, és amely katonai különítményen a Szamos völgyében, illetve Kapnikbánya közelében ütöttek rajta a Szatmár megyei csapatok. Nagybánya vidékén hasonlóképpen a tatárok fölötti diadal emlékezetesebb epizódjai uralják e mondákat. Több
