Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
SZÜRET 195 Űrnapja 1324. Elsőáldozás után három hétre van az Úr napja. Ilyenkor az ünnepi misét hagyományos körmenet követi. Négy oltárt állítanak fel a templom körül. Mindegyiknél megáll a körmenet, a plébános pedig áldásért könyörög. A menet élén megy a két fáklyás kivont karddal, köztük egy ministráns virágkoszorúval díszített Krisztus-keresztet tartva. Őket követi a rezesbanda, két fegyveres katona, és aztán a ministránsok, meg az elsőáldozók, akik virágszirmokat szórnak szét. A bányászkalapácsot egy fehérkesztyűs, öltönyös ember viszi, aki az oltároknál összeüti. Ezután a plébános következik az oltáriszentséggel a kezében, majd a templomi sereg. [Felsőbánya] Szüret 1325. Felsőbánya lakossága Szinerváralja környékéről vásárolta a szőlőt, mivel itt nem termett. Ökrös-lovas szekerekkel hozták a szőlőt a messzi falvakból. Elől ment egy kis dobos, aki jelezte a menet közeledtét, s néha elrikkantotta magát. Az első szekéren a bíró ült egy borral teli hordó tetején, mellette két pandúr. A szekér mellett mentek a csőszök, akik szüreti mulatságra hívták az embereket. Közben szüreti nótákat énekeltek: Megérett, megérett a bakator szőlő : Ne menj arra szőke-barna kislány, Megfognak a csőszök. Nem félek, nem félek én a csőszlegénytől, Inkább félek, százszor jobban félek A babám forró ölelésétől. Ezt a kerek erdőt járom én, Ezt a barna kislányt várom én, Ez a barna kislány Viola, Én vagyok a vigasztalója. [Felsőbánya]
