Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
HIEDELEMMONDÁK 136 124. Egy sokgyerekes bányász nagyon sokat dolgozott, de gyenge is volt, beteges, nehezen ment a munka és nem volt elég a kereset. Otthon is próbálta pótolni ewel-awal. Csak az volt a baj, hogy mire a bányából hazaért, már annyira fáradt volt, hogy nem ment semmire. Egyszer a bányában találkozott egy szkaraoszkival. Bányászruhában volt, és kicsi növésű. Azt ajánlotta az embernek, hogy ő dolgozik helyette a bányában, addig ő pihenjen, s a fizetésen osztozzanak. Másnapra várta a választ. Az ember úgy gondolta, ha nem is lesz annyi keresete, de legalább kipihenve megy haza, és tud még dolgozni. Másnap ráállott az alkura csak a szkaraoszki kérte, hogy minden nap vigyen neki egy jó tál ételt, és ne mondja el senkinek, mert akkor rosszul jár. Az ember megígérte. Hozta is minden nap a kosztot, és amikor beért a bányába, a szkaraoszki már rég dolgozott helyette. Csinált a szkaraoszki egy kis vackot az embernek, ahol végigalhatta a munkaidőt. Fizetéskor többet kapott, még az elosztás után is, mint eddig, mert a szkaraoszki több, mint kétszer annyit dolgozott. A feleségének feltűnt, hogy vidáman és könnyedén jön haza mindig, nem mint azelőtt, és keresni is jobban keres. Kezdte faggatni az urát. Az azt felelte, hogy láthatja, hogy mostanában többet és jobbat eszik. De az asszonynak sehogy se fért a fejébe. Elindult meglesni az urát. Valahogy bejutott a bányába, és megkereste az ura munkahelyét. Látta, hogy ott egy idegen dolgozik. Tovább nézelődött, és meglátta az urát aludva. Nem mondott semmit, hanem hazament. Otthon aztán nem hagyott békét az urának, míg az mindent el nem mondott. Hiába mondta az ember, hogy baj lesz belőle, az asszony nem hitte. Másnap, amikor az ember lement a bányába, már nem találta sem a szkaraoszkit, sem a vackát, ahol pihenni szokott. Ahogy ott lézengett, egy helyen omlás volt, és maga alá temette. így fizetett a szkaraoszki a szószegésért. [Kapnikbánya] 125. Egyszer volt egy öreg bányász, akinek sok gyereke volt, és alig tudott nekik enni adni. Azt gondolta, hogy jó lenne, ha kapna egy kis aranyat, hogy kapjon egy kicsivel több fizetést. Egy este egy kicsit lefeküdt a bányában. Arra ébredt, hogy valaki mind int neki. Hát ott állt egy kis törpe, és nagy volt a szakálla. Az öreg odament, és a bányipásztor azt
