Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
HELYI MONDÁK 126 rangozónak vót egy fia, nagyon szerette. Amikor odanőtt, elvitték katonának, oszt egyszer csak kap egy értesítést, hogy a fia meghalt, menjen utána. A szegény harangozó bánatában megháborodott, s leugrott a toronyból. Azóta nevezik azt a tornyot István-toronynak, mert a harangozót Istvánnak hívták. [Nagybánya-Veresvíz] A VÉRTORONY NEVÉNEK EREDETE 111 . Vót egy király, annak egy tizennégy éves fia. De az már a törökökkel csatázott, nagyon helyre emberke vót. Akkor is ott csatázott a törökkel a Kákás-mezőn. Az apja meg felment a Lőpor-toronyba, hogy lássa, de elszédült, és lezuhant. Az ütőere felszakadt, csak úgy spriccelt a vére. Az egész tornyot összekente a szerencsétlen. Azóta hívják Vértoronynak. Ma is lehet látni a piac mellett, de a király vérét azóta már lemosta az eső. [Nagybánya-Veresvíz] A Török-tanya 112. Egy réten csak egy kis ház volt, abban lakott egy öregasszony az emberével. Egy este a tata egy törökkel állított haza. A töröknek nagy hasa meg fonnyadt lába vót, a fején koronát hordott, merthogy ő vót a törökök királya. De rossz ember vót, mert mindenkit börtönbe záratott, a Lőportoronyba. A fia meg a menye már alig várták, hogy haljon meg, de az istennek se akart meghalni. A tata jó ember vót, nem bánta. Esténkint elbeszélgettek. Az öregasszony főzött neki is, meg mosott is rá. Hálából a török király egy nagy kastélyt építtetett nekik a kis kunyhó helyett. A fia meg a menye nagyon haragudtak rá, de nem tehettek semmit. Egy este azonban, ahogy sétált a réten, a rogyós inával az öreg király, valamitől csak megijedt, megbotlott, megroggyant, felbukott, meg is halt. Örömükben mind odagyűltek a temetésire a törökök, s jól kimulatták magukat. Utána a kastélyt földig rombolták, oszt azóta a helyit már benőtte a gyep. De azt a helyet még ma is Török-tanyának hívják. [Nagybánya-Veresvíz]
